Ahogy beköszönt a tél, úgy kerülnek előtérbe a téli sportok a mindennapokban. Némelyiket szinte egytől-egyig űzzük a könnyfakasztó hidegben saját magunk szórakoztatására. Azonban a versenyszintű gyakorlásuk az igazi csúcs. S a csúcsok csúcsa az, ha egy adott sport a téli olimpiák történetébe is beírhatja magát.
Sífutás
A sífutás az északisí sportcsalád része. Bár hosszú múltra tekint vissza – mivel közlekedéshez és vadászathoz már i.e. 2000-es években is használták –, mégis a versenyszerű sífutás csak a 19. században terjedt el Észak-Európa országaiban. A Magyar Sí Szövetség 1913-ban alakult meg, míg a sportág nemzetközi szervezete 1924-ben, Nemzetközi Sí Szövetség néven (FIS) – Magyarország az alapító országok között volt. A cross-country skiing már 1924-ben szerepelt az olimpia programjában két, férfiak számára kiírt versenyszámmal, 18 és 50 km-es távokon. Ma már 12 versenyszámban hirdetnek győztest az olimpiai játékokon.
A férfiak az egyéni versenyszámokban 15, 30 és 50 kilométeren versenyeznek. 2002 óta rendeznek sprintversenyt. Ezen felül rendeznek váltót, 4×10 kilométeren, és csapat sprintversenyt is. A nők egyéni versenyein 10, 15 és 30 kilométert, váltóban 4×5 kilométert futnak. A sprintverseny mindig szabadstílusú, más számokban időnként váltanak a klasszikus és a szabadstílus között, de olyan szám is van, ahol a távot különböző stílusokban kell teljesíteni. A sprintversenyt a férfiaknak 1.4 km-es, nőknek 1,2 km-es körpályán rendezik. A pályán (a klasszikus stílusú futáshoz mindig) nyomokat fektetnek le, amely nyomokban, mint csatornákban siklik a síléc. A szabadstílusú versenyeken csak a rajtnál vannak előre lefektetett nyomok. A különbség a két stílus között, hogy a klasszikusban a léceknek két vájatban kell haladniuk, a sífutó mozgása úgymond egyenesvonalú. Szabadstílusban azonban a versenyző oldalazó mozdulatokat is tehet. A sífutó pályán emelkedők, lejtők, kanyargós és egyenes szakaszok követik egymást, de a legnagyobb szintkülönbség meghatározott. A pálya tengerszint feletti magassága nem haladhatja meg az 1800 métert.
Ehhez a sportághoz kötődik a téli olimpiák történetében legtöbb megszerzett érem. Marit Björgen, a norvég sífutó 15 olimpiai érmet zsebelt be, ebből nyolc aranyat. Eddig öt olimpián vett részt, ám két ezüstérem kivételével a fennmaradó 13 érmet a legutóbbi három eseményen nyerte meg, így elég valószínű, hogy ezek a számok még tovább fognak emelkedni a jövőben!
Biatlon
A biatlon egy összetett téli sport, amely a sífutás és lövészet izgalmas kettőséből áll. Eredetileg a modern öttusa egy rövidített, téli változataként jött létre. 1960-ban szerepelt először a téli olimpián versenyszámként, 1992-től pedig már a női biatlonisták is versenyezhetnek az olimpián. A sportág 1958-tól az öttusa nemzetközi szövetségén belül működött, egészen az önálló nemzetközi szövetség (IBU) 1993-as megalakulásáig.
A leggyakoribb versenyszámok az egyéni, a sprint-, az üldöző-, a tömegrajtos-, valamint a váltóversenyek. Ezek mindegyikénél más távot kell teljesítenie a sportolóknak – a nők számára némileg rövidebb távok teljesítése van előírva –, valamint mindegyik esetben négyszer lőnek az 50 méteres lőtéren – álló, illetve fekvő helyzetből. Ez alól a sprintverseny kivétel, itt csak kétszer lőnek. Minden elhibázott lövésért az egyéni versenyeken a sífutás időeredményéhez hozzáadnak 1-1 percet, míg a másik három versenyszámnál 150 méteres büntetőkört kell futniuk a biatlonistáknak. A versenyzőknek magukkal kell vinniük a kisöbü, 22-es kaliberű sportpuskát, valamint az éles lőszereket is végig a verseny folyamán. Az eredménybe azonos súllyal számít a sí- és a lőtudás, így sem a jobban sífutó, sem a pontosabban célzó versenyzőknek nincs több esélyük a győzelemre.
Ole Einar Björndalen 2018 áprilisában jelentette be visszavonulását. A norvég klasszis 25 éves pályafutása alatt 13 olimpiai érmet gyűjtött be, ebből 8 aranyat. Emellett 45 világbajnoki medált is magáénak tudhat, amiből 20 arany! Nem hiába hívják őt „a biatlon királyának”.
Szánkó
A szánkósport története a svájci St. Moritzban kezdődött a 19. század közepén. Az első hivatalos szánkóversenyt 1883-ban rendezték. A Nemzetközi Szánkósportszövetség 1913-ban alakult meg Drezdában, ám 1935-ben a bobosok kiváltak a szervezetből, és megalakították saját szervezetüket. A szánkósok sokáig nem tudták kiheverni ezt a meggyengülést, saját nemzetközi szövetségüket csak 1957-ben alakították újra (FIL). 1966-ban, az innsbrucki játékokon szerepelt először az olimpia programjában, s azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
A szánkóversenyeket a bobbal és a szkeletonnal közös pályákon rendezik meg. Két férfi és egy női versenyszám van: a férfiaknál egyes és páros, a nőknél csak egyes. A férfiaknak 1,5 km hosszú, kanyarokkal tarkított, speciális döntött kanyarú teknőpályán kell minél gyorsabban beérni a célba. A nőknek és a párosoknak ez a táv valamivel rövidebb, 800-1000 méter. Az alacsony építésű szánkókon a sportolók a hátukon fekszenek, a járművet a szánkó felnyúló „szarvaival” és precíz, finom testsúlyáthelyezéssel irányítják. A szánkóversenyen a versenyzők körülbelül 120–160 km/órás átlagos sebességgel csúsznak le. A rájuk ható legnagyobb centrifugális gyorsulás elérheti akár az 5g-t is! Komoly nemzetközi versenyeken a végeredményt egyéni számokban négy, a párosokban két futam összesített időeredménye adja.
Az olimpiai éremtáblázatokat végignézve úgy tűnhet a németek kisajátították maguknak ezt a sportot. Mind a négy versenyszámban magasan vezetik az örök éremtáblázatot. 34 arany éremmel, 24 ezüst medállal és 23 bronzzal büszkélkedhetnek.
Műkorcsolya
Az első téli sportág, amely helyet követelt magának az olimpiai számok között, a műkorcsolya volt, és az elsők között volt a női versenyzők indulásában is. Mivel téli olimpiai játékokat csak 1924-től rendeztek, ezért 1908-ban és 1920-ban még a nyári olimpia műsorán szerepelt a sportág. 1972-ig három számban rendeztek versenyeket, férfi illetve női egyéni valamint a párosban.
A jégtánc, 1968-as bemutatkozása után, elsősorban a közönség nyomására, 1976-tól szintén állandó szám lett az olimpiai programban. 2014-től pedig már csapatverseny is van, amelyben egy férfi, egy női versenyző, valamint egy páros és egy jégtánc páros mutatja be a rövidprogramját.
A páros, a női, illetve a férfi versenyek mindegyikénél egy ún. rövidprogramot és egy kűrt kell bemutatni. Mindkét program fő elemei az ugrások, forgások, lépéssorok, illetve ezek kombinációi és egyéb figurák. A rövidprogramban nyolc elemnek kötelezően kell szerepelnie, míg a szabadprogram esetében önállóan választott zenére, egyénileg kialakított ugrássorral lépnek fel a versenyzők. A páros műkorcsolya esetében kiemelten fontosak a kitartott, illetve pörgetett emelések, valamint a dobott ugrások.
Ettől némileg eltér a jégtánc, ami tulajdonképpen parkett-tánc, csak jégen. Fő elemei az emelések és a lépéssorok, ám – a páros műkorcsolyával ellentétben – itt a fej fölé történő emelés tilos.
A műkorcsolyázással az egyik legsikeresebb magyar téli sportágat tisztelhetjük a téli olimpiák történetében. A világbajnok Rotter Emília, Szollás László duó 1932-ben és 1936-ban lett bronzérmes. Kékessy Andrea és Király Ede ezüstöt nyert St. Moritzban (1948), majd a következő két olimpián a Nagy testvérpár, Marianna és László szerzett két bronzot érmet Magyarországnak. Az 1980-as játékokon Regőczy Krisztina és Sallay András épphogy lemaradt az aranyéremről. És természetesen nem feledkezhetünk meg Tóth Ivett, a 2018-as téli olimpián nyújtott teljesítményéről sem. Bár a 19 éves lány összesítésben a 23. helyen végzett, de zeneválasztása – AC/DC Back in Black, Thunderstruck – és bátor korcsolyázása miatt az egész világ felfigyelt rá.
Fotók: zimbio.com, Getty Images, dpa, Jens Meyer/Associated Press, Ian MacNicol Getty Images, Harry How Getty Images, Imago
Facebook
Twitter
YouTube
RSS