Asztalitenisz – Szudi volt a legjobb, de maradt benne egy tüske

Szudi Ádám zárta a legjobb egyéni mutatóval az osztrák Bundesliga első osztályának csonka idényét. Az SPG Walter Wels játékosa jelenleg a magyar válogatott egy másik alapemberével, Majoros Bencével próbálja a legtöbbet kihozni a járványhelyzetből.

A két magyar játékos március középen Németországból hazatérve döntött úgy, hogy Nyírbátorban, egymás társaságában vonul amolyan önkéntes karanténba. A minden igényt kielégítő helyi pingpongcentrumban laknak és edzenek, ahová most kettejükön kívül más nem léphet be.

„Az elején furcsa volt, hogy mindennap egymással játszunk, de már ezt is megszoktuk – emlékezett vissza a kétszemélyes edzőtábor elejére Szudi Ádám. – Próbáljuk ezt az időszakot arra felhasználni, hogy fejlődjünk, és ne csak a szinten tartás legyen a cél. Törekszünk arra, hogy hetente háromszor-négyszer napi kétszer eddzünk, mellette pedig kondizunk. Korábban is sokat játszottunk együtt, de az utóbbi hetekben még inkább megszoktuk egymás ritmusát, egymás labdáit, így sokszor ütjük asztalra a labdát, ami edzés szempontjából hasznos, így könnyebb fejlődni.”

A fiúk csak bevásárláskor hagyják el a létesítményt, de igyekeznek minél több időt az épület falain kívül tölteni. Az erőnléti edzéseket például lehetőség szerint a terem melletti kertben végzik a friss levegőn. De vajon mi a helyzet a többi európai asztaliteniszezővel?

„Vannak, akik rendelkeznek saját asztallal, és így tudnak otthon játszani, de sok játékosnak ez problémát okoz ebben az időszakban. Azok pedig nagyon kevesen vannak, akik ilyen körülmények között tudnak edzeni, mint mi, tehát ebből tényleg előnyt lehet kovácsolni” – jelezte Szudi Ádám, hogy manapság a kiváltságosok közé tartoznak.

Hogy meddig kell még a világtól elzárva készülniük, nem tudják, van valami azonban, ami Ádámnak plusz erőt és motivációt adhat:

„Amikor félbeszakadt az osztrák bajnokság, én álltam az egyéni rangsor élén, és most már eldőlt, hogy nem fog folytatódni a liga. Nagyon örülök, hogy sikerült ilyen jól zárnom, de maradt bennem egy pici tüske, mert Frane Kojic, a horvát csapattársam a második helyen állt a ranglistán, tehát mindketten nagyon jó szezont futottunk, és úgy gondolom, hogy bennünk lehetett volna egy bajnoki cím. Az osztrák Bundesligát egy jó közepes bajnokságnak mondanám. A francia vagy a német első osztály nyilván jóval erősebb, de az osztrák ligában is vannak jó játékosok, szóval ez egy jó visszajelzés, szerintem egy bajnokságban első helyen végezni mindenképp szép teljesítmény.”

A járványhelyzetről természetesen Majoros Bence is lemondott volna, ám ha már így alakult, annak kifejezetten örül, hogy Nyírbátorban, azaz otthon tartózkodhat.

„Már lassan a hatodik hete vagyunk itt, az utóbbi három-négy évben szerintem összesen nem voltam Nyírbátorban ennyit – mondta a város (egyik) pingpongos büszkesége. – Maga a tudat, hogy itthon vagyok, az pozitív, még akkor is, ha az időnk szinte teljes egészét a csarnokban töltjük. Az nem újdonság, hogy Ádámmal össze vagyunk zárva, hiszen Ochsenhausenben egy lakásban lakunk, Dortmundban két évet játszottunk együtt, és a válogatott események alatt is egy szobában vagyunk, szóval megszoktuk már egymás bioritmusát, habitusát és szokásait.”

Bence szerint kifejezetten hasznosak lehetnek számukra ezek a hetek.

„Most mindenre van időnk, jobban variálhatjuk az edzéseket, más metódusban tudunk játszani. Ez azért is jó, mert így rá tudunk jönni olyan dolgokra a saját játékunkkal kapcsolatban, amire amúgy a szezon közben nincs idő, mert örülünk, ha két verseny között tudunk egyet edzeni. Most van időnk megállni, egyet hátra lépni, és megfigyelni a saját személyiségünket, játékstílusunkat, valamint azt, hogy mik a gyenge pontjaink, miben kell fejlődni.”

A vírushelyzet alatt Aranyosi Péter helyett Muskó Péter lett a férfiválogatottunk szövetségi kapitánya. A két játékos egyetért abban, hogy ez kissé szerencsétlen szituációt eredményezett.

„Nem jó, hogy amióta megtörtént a váltás, azóta Aranyosi Péterrel és Muskó Péterrel sem tudtunk személyesen találkozni – mondta Bence, aki edzőtársával együtt telefonon, illetve az internet segítségével tartja a kapcsolatot a szakmai stábbal. –  Ha minden visszaáll a normál kerékvágásba, akkor nyilván találkozunk majd Aranyosi Petivel, és megünnepeljük a közösen töltött időszakot és az együtt végzett munkát.”

Forrás, fotó: MOATSZ