Halálos fenyegetések, szóbeli és fizikai támadások, folyamatos negatív megkülönböztetés. Jackie Robinson egész életében az egyenlőségért harcolt, neki kellett megvívnia ezeket a harcokat is, mint a világ legnagyobb baseball-ligája, az MLB (Major League Baseball) első színesbőrű játékosa a 20. században. Kiváló sportoló, úttörő, legenda…
Jack Roosevelt Robinson 1919. január 31-én, ötödik gyermekként született. Még egy éves sem volt, amikor apja elhagyta őket, az anyjuk pedig Kaliforniába költözött az egész családdal. Itt járt egyetemre, ahol többször is összetűzésbe keveredett a rendőrséggel. Tanulmányait végül nem fejezte be, inkább Hawaiira költözött, hogy a Honolulu Bears csapatában baseballozzon. 1942 és 1944 között hadnagyként szolgált a második világháborúban. Hadbíróság elé állították és leszerelték, mert egy katonai buszon a sofőr utasítása ellenére nem ült a busz hátsó, „fekete” részébe. Később ejtették a vádakat ellene.
A háború után az amerikai társadalom egyik legégetőbb kérdése a szegregáció volt. Ugyan az alkotmány kimondta az egyenjogúságot, a gyakorlatban ez nem látszott. Majd mindenhol elkülönítették a színesbőrű embereket: éttermekben, szállodákban, kórházakban. Külön bajnokságban, az úgynevezett Néger Ligában játszottak, Jackie is itt vált hivatásos baseball-játékossá. Remek teljesítményével hamar felhívta magára a figyelmet. A legjobban a Brooklyn Dodgers elnöke, Branch Rickey érdeklődött iránta. 1945 nyarán Rickey leült tárgyalni Robinsonnal. Tudni akarta, hogy képes lenne-e dühkitörés nélkül reagálni a rasszista gyűlöletre.
Jackie még ebben az évben leszerződött a Dodgers előcsapatához, a Montreal Royals-hoz. Természetesen óriási felháborodást keltett a leszerződtetése. A déli államokban nem engedték neki, hogy a csapattársaival egy szállodában vagy étteremben legyen, volt olyan hely, ahol a rendőrség stadionbezárással fenyegetőzött, ha Robinson is pályára lép. A játékos egyik legfontosabb támaszát egyetemi szerelme, Rachel Isum jelentette, akit ’46 februárjában feleségül is vett.
Rickey annyira bízott játékosában, hogy az 1947-es szezon előtt egy héttel átigazolták a Dodgers-be. 26 ezer néző előtt debütált az MLB-ben. 1899 után először lépett pályára színesbőrű játékos a ligában. Eleinte még saját csapattársaival sem tudta elfogadtatni magát, hiába a kiváló játéktudása, sokan aláírtak egy petíciót, hogy ne legyen a csapattársuk. Leo Durocher, a klub menedzsere viszont kiállt mellette. Ennek meg is lett a hatása, mivel idővel a játékostársak is Robinson mellé álltak. Jackie pedig jó szerepléssel törlesztett… a Dodgers nagyrészt neki köszönhetően hat év után ismét megnyerte a nemzeti bajnokságot. A liga legjobb újoncának járó díjat is neki ítélték.
1950-re a Dodgers legjobban fizetett játékosa lett, pályája alatt hatszor ünnepelhetett bajnoki címet, ’49-ben a liga legjobb játékosának választották, ’55-ben pedig a legnagyobb dicsőséget jelentő World Series-t is megnyerte a csapattal. 1957-ben egészségügyi okokra hivatkozva visszavonult, mindössze 10 profi év után. Sportpályafutása után társadalmi szerepvállalásba kezdett, de cukorbetegsége egyre jobban legyengítette. 53 évesen, 1972-ben szívrohamot kapott és meghalt.
1962-ben bekerült a Baseball Hírességek Csarnokába, 1997-ben tiszteletük jeléül az MLB visszavonultatta minden csapat 42-es mezszámát. 2007-ben pedig a liga bevezette a Jackie Robinson napot, ami azt jelenti, hogy minden év április 15-én a csapatok minden játékosa 42-es számú mezt visel. Nem csak sportelismeréseket kapott, 1984-ben Elnöki Szabadságéremmel, 2005-ben Kongresszusi Aranyéremmel tüntették ki. „A 42-es” címmel életrajzi filmet is forgattak róla, a sportkedvelőknek kötelező darab.
Fotó: biography, jackierobinson, seedsofhappiness
Pingback: Jótékony munkájáért elismerésben részesült Jon Bon Jovi és felesége – FanPoszt