Jürgen Klopp korábban egy zenei hasonlattal élve úgy fogalmazott, az Arsenal olyan, mint egy szimfonikus zenekar, de ez a fajta muzsika túlságosan csendes neki, így inkább a heavy metalt preferálja. Idén három éve, hogy a német szakember átvette a zenekarvezetői szerepet a Liverpool FC-nél. Végre eljött az áttörés ideje?
A Premier League 2018-2019-es versenykiírásának, kimondva és kimondatlanul is a Pep Guardiola által vezetett Manchester City a legnagyobb esélyese. Igen ám, de szépen csendben a Liverpool kezd magára találni és jelenleg pontegyenlőséggel, rosszabb gólkülönbséggel áll a bajnoki tabella második helyén.
Jürgen Klopp 2015. október 8-án írta alá a három éves szerződősét, miután a klub vezetése megelégelte korábbi elődje Brandan Rodgers munkásságát. Rögtön a kezdeti időszakban látszott, hogy a német szakvezető egy merőben más futballt képzel el, és szokásához híven a Borussia Dortmundnál már elhíresült „gegenpressing” taktikáját próbálja majd meghonosítani új csapatában. (A gegenpressing vagy más néven counterpressing, tulajdonképpen a kontratámadás letámadása.)
Több-kevesebb sikerrel, hiszen a liverpooliak a szezon végén a nyolcadik helyet érték csak el. Ekkor nem mindenki hitte, hogy beérik majd a munka gyümölcse, de a következő két pontvadászatban, már látványosabb volt a fejlődés, a Bajnokok Ligáját érő negyedik hely is összejött, illetve tavaly a kupakiírás döntőjéig jutottak, ahol a Real Madridtól szenvedtek vereséget.
Milyen változásokat szorgalmazott a menedzser, amik ilyen látványos javulást eredményeztek? Első sorban a játékosállományt kellett a saját elképzelésére szabnia, majd a stílus következett. Az elmúlt három évben olyan meghatározó játékosok érkeztek, mint Saido Mané, Mohamed Salah vagy a nyáron rekord összegért vásárolt Alisson kapus, aki a szebb napokat megélt Loris Kariust (a BL-döntő negatív főhősét) váltotta. Nem véletlen a sok érkező, szám szerint tizennégy a három év alatt, tudniillik a Klopp-féle foci nem mindenkinek fekszik. Alapelv ugyanis a futás, de ipari mennyiségben. Persze nincs ebben semmi különös, mert a focisták futnak, de nem mindegy mennyit és milyen intenzitással.
A „Normal One” (Mourinho után szabadon) elvárása, hogy a labdavesztés vagy az ellenfél támadásai esetén agresszíven le-vissza támadjon a csapata, illetve masszívan védekezzen. Előbbivel korábban sem volt gond, de Virgil Van Dijk érkezésével úgy látszik a hátsó alakzat is stabilabban működik. Ennek folyománya, hogy ugyanannyi (összesen 3) gólt kaptak, mint a listavezető City az eddigi kilenc bajnoki alatt.
Ehhez a teljesítményhez adódik hozzá még pluszban az edző jelenléte, aki fel-alá szaladgálva vezényeli a mérkőzéseket a partvonalról, szinte már fanatizálva a játékosait. Kinek ne jutna eszébe valamelyik jellegzetes gól öröme, vagy éppen bosszankodása a kimaradt helyzetek esetén? Esetleg valamelyik frappáns nyilatkozata a sajtótájékoztatók egyikén, amivel a játékosait tüzeli, mint például a következő:
„Ragaszkodj ahhoz, amit csinálsz és próbáld meg újra meg újra. Az elszalasztott lehetőséget ne hibaként kezeld, hanem információként. Használd fel, tanulj belőle és csináld újra!”
Úgy néz ki tehát, hogy a Liverpool emberére talált, mondhatni találkozott a kereslet a kínálattal. Természetesen korai még bármit is kijelenteni, de ha a merseyside-i alakulatot elkerülik a serülések, és tartani tudják a jelenlegi formájukat, akkor felköthetik a gatyájukat a manchesteri Kékek.
Fotó: liverpoolecho.co.uk, standard.co.uk, goal.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS