Kihívás a javából – Férfias sportágban az egyenjogúságért

Egyre több figyelmet kap a nemzetközi sportéletben a nők egyenjogúsága. Ahhoz, hogy teret nyerjenek ezek a kezdeményezések, meg kell találni a megfelelő véleményvezéreket. Kendi Hana, a Magyar Ökölvívó Szövetség női bizottságának vezetője, a küzdősportok minden területén dolgozott már. Saját tapasztalataival szeretne példát mutatni a fiatal lányok számára, hogy az aktív éveik után is maradjanak a sport közelében.

Milyen újításokat alkalmaz a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (AIBA) a nemek egyenlőségének érdekében?

Az újdonság az olimpiai részvételnél van, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság törekvése az, hogy minden sport az egyenlőségre törekedjen a nők és férfiak részvételének tekintetében. Ezt az ökölvívás úgy próbálja kielégíteni, hogy Rióhoz képest kettővel emeli a nők súlycsoportjainak a számát, így az eddigi három helyett már öt súlycsoportban mérik össze a tudásukat. Ezzel szemben a férfiak mezőnyében az eddigi tíz helyett már csak nyolcban osztanak majd érmeket.

Gondolom, mindez nem csak a versenyzőket érinti.

Valóban, hiszen nem csak a sportolók számát szeretnék kiegyenlíteni, hanem a sportvezetőkét is. Ott még rosszabbul állnak, mint atléták terén. A novemberi választásokon szeretnének minél több női sportvezetőt megválasztani. Ehhez az is szükséges, hogy a szövetségek jelöltessenek hölgyeket.

Milyen visszhangja van ennek a nemzetközi sajtóban?

Sajnos eléggé megosztó a közvélemény szemében ez a szituáció. Ez a férfiak által uralt sportközösség nehezen fogadja el, hogy csökkentek a férfi súlycsoportok, ami valamilyen szempontból teljesen érthető. Azonban tele vagyunk pozitív visszajelzésekkel is. Mióta a nőknek is osztanak kvótát az olimpián az ökölvívók száma jelentősen nőtt, Londonban a korábbi tízhez képet 11 súlycsoport vett részt, Rióban már 13, ezáltal emelkedik a nevezők száma is, ami jót tesz az ökölvívásnak. Az első koedukált ifjúsági világbajnokság is remek sajtóvisszhangot kapott, bár ettől még nem lesz változás a felnőtt világesemények lebonyolításában, azokat továbbra is külön rendezik meg.

Önnek milyen feladata van a hazai és a nemzetközi szövetségben?

2013-ban lettem a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) női bizottságának vezetője, valamint 2015-től tagja vagyok az Európai Ökölvívó Konföderáció (EUBC) ugyanezen bizottságának. Idén júliusban pedig az a megtiszteltetés ért, hogy az AIBA női bizottságába is beválasztottak. Ennek elnöke már többször is jelezte, hogy szeretnének felvenni, aztán amikor Abu-Dzabiban bemutattuk az ifi vb terveit, akkor személyesen is felhívta erre a figyelmemet. Ezután a MÖSZ elnökének írásos jóváhagyást kellett benyújtani, hogy tagot szeretne delegálni. 24 órán belül pedig jött is az AIBA elnökének a válasza, amiben felkértek a tagságra. Ez azt jelenti, hogy minden női fórumon én képviselem Magyarországot.

Nem kis teljesítmény…

Már az is büszkeséggel tölt el, ahova eddig eljutottam. A nemzetközi szövetségben nincs más képviselője hazánknak, hatalmas dolog, hogy én itt lehetek. Mindezek ellenére van még feljebb, a szövetség elnökének támogatásával leadtuk a jelölésem az AIBA végrehajtó bizottságába. Tudni kell, hogy ez a legmagasabb döntéshozó szerv, és azt szeretnék, ha minden kontinens delegálna egy-egy női tagot. Novemberben tartják Moszkvában a szavazást, ott fog kiderülni, hogy én képviselhetem-e Európát a végrehajtó bizottságban.

Nemrég tartották a sportág első nemi egyenlőségi fórumát. Ez mit is takart pontosan?

Az AIBA a NOB-bal közösen tartotta Szófiában az első Gender Equality, azaz nem egyenlőségi fórumát, ami egy workshop jellegű rendezvény volt. A nyitóeseményen Franco Falcinelli, az EUBC elnöke beszélt arról, hogy hogyan alakul az ökölvívásban dolgozó nők aránya. Az aktív sportolóknál még 30-70 százalék a megoszlás a nők és férfiak között, a technikai dolgozóknál ez az arány már 10-90 százalék. Tudjuk, hogy ez egy férfias sport, így számukra szinte alapvető, hogy az aktív évek után sem indulnak más irányba. A nők azonban nagyon kevés esetben lesznek edzők, bírók vagy sportdiplomaták. A fórum lényege az volt, hogy arra inspirálják a hölgyeket, tartsanak ki a pályán. 50 ország női sportvezetőinek részvételével zajlott az esmény és több jelentős pozíciót betöltő hölgy is előadást tartott, hogy felhívják a figyelmet arra, miképpen tudnánk minél hatékonyabban képviselni a saját értékeinket a sportágunkban.

Ön személy szerint hogyan tud ebben segíteni a fiataloknak?

Azt vallom, hogy a példamutatás a legjobb út, hogy hiteles segítséget nyújtsunk. Én azért lehetek ott, ahol, mert 15 éve tevékenykedem a sportban, és megjártam minden lépcsőt. Voltam sportoló, sportvezető, bíró, eseményszervező, sportdiplomata, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Az aktív éveim után mindenképpen bent akartam maradni a sportban. Lehet, nem mindenkinek ez lesz a cél, de remélem, jó példa leszek, nem csak a küzdősportolók, hanem bárki számára. A sok munka, a tanulás és a kitartás meghozza a gyümölcsét.

KT

Fotók: MÖSZ