A világ legnépszerűbb és eladhatóbb sportágának mestereiről kevesebb szó esik, mint a pályán gólokat szóró sztárokról, pedig sokszor nekik köszönhető egy forradalmian új elképzelés, vagy egy tehetség korszakos zsenivé nevelése. Sorozatunkban most egy olyan menedzsert ismerhetünk meg, aki játékosként és vezetőként is magasba emelhette a világbajnoki trófeát.
1998-ban Franciaország adott otthont a földkerekség egyik legnagyobb sporteseményének, a FIFA labdarúgó világbajnokságnak. A házigazdák bivalyerős csapatukkal a gall fanatikusok biztatását is élvezve eljutottak a döntőig, ahol a szintén fantasztikus Brazíliával csaptak össze. Az első félidő parádésan sikerült a franciáknak, Zidane űrfutballjának is köszönhetően 2-0-s előnnyel mehettek be az öltözőbe. Ekkor már mindenki a nyakában érezhette az aranyérmet, nem úgy a 29 éves Deschamps, aki kapitányként kiabálva rángatta ki a társakat a túl korai öröm esetleges csapdájából. „Fiúk, nem fogunk pihenni egy millimétert sem, a nehezét már megcsináltuk, de még mindig vár ránk 45 perc őrület!”.
A többi, ahogy mondani szokták, már történelem, a franciák elhódították a kupát és övék lett a dicsőség. Ekkor még cikkünk főszereplője sem gondolta volna, hogy kerek 20 esztendővel később eme gyönyörű sportág nagy almanachjában ő lesz a harmadik, aki játékosként, majd vezetőedzőként is magasba emelheti a trófeát.
Kicsit még korábbra visszaugorva az időben, főhősünk 1968 októberében látta meg a napvilágot a híres pezsgők és a forradalmak őshazájában, egy kis városban. Bayonne-ban. Édesapja házakat festett ki, édesanyja kereskedő volt. Már gyerekként is élénk érdeklődést mutatott a labda iránt, bár ez kezdetben nem kerek, hanem tojás alakú volt. Kissrácként a rögbi vonzotta, majd átnyergelt a focira.
Hamar megmutatkozott a tehetsége, klubkarrierje során rengeteg mindent nyert, talán az 1993-as Bajnokok Ligája győzelem emelkedik ki a sorból, az Olympique Marseille csapatkapitányaként hódította el a serleget az AC Milan 1-0-s legyőzésével. Ekkor lett ő a legfiatalabb kapitány, aki felemelhette ezt a trófeát a sorozatban. Aktív pályafutását 2001 közepén hagyta abba, ezután fordult az edzőség irányába.
A nemzeti tizenegyet 2012-ben vette át, így immár 7 éve kormányozza a gall zászlóshajót. A keze alatt dolgozó labdarúgók véleménye szerint igazi stratéga, aki mindig megtalálja a győztes taktikát. Ars poeticája a csapategységben rejlik, összetartások alkalmával megtiltja a mobilok használatát az étkezéseknél, sorozatterhelés alatt pedig igyekszik mentálisan kikapcsolni a játékosokat, például házon belüli Playstation bajnokságok szervezésével.
Eredményeit nem kell magyarázni, 2018-ban a brazil Mario Zagallo és a német Franz Beckenbauer után neki is sikerült korábbi focistaként és mesterként is felérni az abszolút csúcsra. A tavalyi finálé után a mérlege az együttessel 83 mérkőzés volt, és abból 53 győzelem, ami egyébként francia rekordnak számít. Nem csoda, hogy megkapta a FIFA legjobb férfi edzője díját is erre az esztendőre.
A napjainkra már az 51. életévét taposó mester továbbra is hazája válogatottja kispadján ül és azon dolgozik, hogy gyarapítsa a diadalok számát. Nem mellesleg ő a világ egyik legjobban fizetett vezetője, több mint 2 millió dolláros (kb. 560 millió forintos) éves apanázzsal, persze ezt a fentieket tekintve senki sem sajnálja tőle. Mondjuk az összeg ismerete mellett már érthető, hogy miből van pénze finanszíroznia a hobbiját, ami nem más, mint a különleges autók gyűjtése. Áll már a garázsában BMW Z1, Ferrari 550 és még sok más ínyenceknek való gépcsoda.
2020-ban Európa-bajnokság lesz, nemrég kezdődtek el a selejtezők, ahol Franciaország 2 fordulót követően hibátlan mérleggel vezeti a H csoportot Törökország előtt. Vajon a mester a világbajnokság után a kontinens trónjára is felülteti csapatát? Nos, bő egy év múlva biztosan választ kapunk a kérdésre.
Fotó: dnaindia.com, thetimes.co.uk, indiatimes.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS