A világ legnépszerűbb és eladhatóbb sportágának mestereiről kevesebb szó esik, mint a pályán gólokat szóró sztárokról, pedig sokszor nekik köszönhető egy forradalmian új elképzelés, vagy egy tehetség korszakos zsenivé nevelése. Új sorozatunkban most egy olyan géniuszt mutatunk be, aki állítólag megátkozta a Benficát, világbajnokká tette a brazilokat és az AC Milánnál a mai napig emlegetik híres sajtótájékoztatóját.
Cikkünk hőse, akiről már egy korábbi írásunkban is megemlékeztünk, a 19. század legvégén, 1899. januárjában látta meg a napvilágot, és a mai napig nem tisztázott, hogy 26-án vagy 27-én sírt-e fel édesanyja ölében. Szülei korán megszerettették vele a mozgást, mindketten tánctanárok voltak, és a fiúk már 16 éves korára bejegyzett oktató lett. Azonban úgy alakult az élet, hogy a parkettet felváltotta a füves pálya és a labda, vele együtt pedig az új szerelem, a futball. A későbbi mester játékosként is sokra vitte, az MTK Budapest csapatának igazolt tagja volt, mellette pedig a válogatottban is bemutatkozott. A tánc- és illemtanár múltjából adódóan mindig kínosan ügyelt arra, hogy a lehető legelegánsabban jelenjen meg és az adott helyzetnek megfelelően viselkedjen, talán ennek is köszönhető, hogy már a 30-as éveitől kezdve „Béla bácsizták” a nála akár 20 esztendővel idősebbek is.
25 éves korában lépett utoljára magyar földön és színekben pályára, de ennek nem a tehetségtelensége, sokkal inkább a merész véleménynyilvánítása volt az oka. Történt ugyanis, hogy az 1924-es olimpiára utazó nemzeti tizenegy és a cserék mellett létszámban nagyobb hivatalnoksereg is ment, akiknek a szállása és ellátása sokkal jobb volt, mint a keret tagjainak. Guttmann tiltakozása jeleként döglött patkányokat aggatott az aktatologatók ajtajaira a hotelben. Nos, nem egészen azt a reakciót kapta, amire számított, egyből kitették az együttesből.
Ezután Amerika, pontosabban New York következett, ahol hősünk a labdarúgás mellett az éjszakai életbe is belevetette magát, egy illegális szeszfőzdének volt résztulajdonosa, ahol maga is gyakran megfordult (1920. január 16-tól lépett életbe az USA-ban az úgynevezett száraztörvény, ami megtiltotta az alkoholfogyasztást mindenkinek). A szép időszaknak az 1929-es gazdasági világválság vetett véget, ami csődbe taszította az ottani futball ligát is 1932-re.
1933-tól egészen 1973-ig, azaz négy évtizeden át az aktív sport helyett vezetőedzőként segítette az általa vezetett irányított munkáját, és ez idő alatt három kontinens két tucat együttese mellett volt mester. Lehetett volna ez a szám több is, de 1939-1945 között, a második világháború szörnyűségei őt is utolérték. Zsidó származása miatt Budapesten egy ház tetőterében bujkált, majd gyakorlatilag rabszolgaként munkatáborba került, ahonnan állítólag egy ablakon kiszökve menekült el Svájcba, ahol ott is maradt a borzalmak végéig. A későbbiekben, ha bárki erről az időszakról kérdezte, és hogy miképp menekült meg, csak annyit válaszolt: „Isten segítségével”.
Menedzseri pályafutásával kapcsolatban nemcsak ezt az írásunkat, hanem másik ötöt is megtölthetnénk, most a három leghíresebb sztorit elevenítjük fel róla. Itthon nemzetközi kupát nyert az Újpesttel és annak a Honvédnak a kormányzója lehetett, ahol a későbbi Aranycsapat magja rúgta a bőrt, név szerint Bozsik, Czibor, Kocsis és Puskás. A száguldó őrnaggyal nem volt felhőtlen a kapcsolata, talán a két dudás nem fér meg egy csárdában esete állt fent kettejük között. A töréspont egy Győr elleni bajnokin következett be, amikor a félidőben Guttmann Patyi Mihályt rossz teljesítménye miatt megkérte, hogy maradjon az öltözőben, inkább eggyel kevesebben mennek majd ki a második 45 percre. Puskás rávette társát, hogy mellőzze ezt az utasítást és lépjen pályára, ami után a vezetőedző inkább felült a lelátóra, majd a találkozó végén hazavillamosozott és többet nem tért vissza.
1953. november 11-én került a kor óriáscsapatához Olaszországba, az AC Milánhoz. Igazi sztárokból álló együttese volt a talján városnak és a mester 19 forduló után egészen a bajnoki tabella legmagasabb fokáig repítette együttesét. A szurkolók természetesen odáig voltak hazánk fiáért, nem úgy a klub vezetése, akikkel kapcsolatban még csalási ügy gyanúja is felmerült. Guttmannt elbocsátották, és a mára már halhatatlan sorral búcsúzott az újságíróktól: „Annak ellenére rúgtak ki, hogy nem vagyok sem bűnöző, sem homoszexuális. Viszlát”.
Ezután újra Magyarország és a Honvéd következett, amivel magasra törhetett volna, ha nem szól közbe a történelem és az 1956-os forradalom. Hősünk Brazíliába került, ahol a São Paulóval az általa kitalált, merőben új, 4-2-4-es formációval sikert sikerre halmozott és a brazil válogatott 1958-ban gyakorlatilag a magyar mester ötletének köszönhetően nyerte meg a világbajnokságot.
Legnagyobb diadalai mégsem Latin-Amerikához, hanem Portugáliához és a Benfica csapatához köthetők. Ő fedezte fel az akkor még teljesen ismeretlen Eusébiót (későbbi Aranylabdás, világbajnoki bronzérmes csatár), két bajnoki címet, egy portugál kupát és ami a legfontosabb két Bajnokcsapatok Európa Kupáját (a BL elődje) nyert az együttessel. Tette ezt úgy, hogy az első alkalommal 1961-ben a Barcelonát verték 3-2-re, míg 1962-ben a kontinens legdominánsabb alakulatát, a Real Madridot sikerült 5-3-ra felülmúlni. E mérkőzés kapcsán érdemes elmondani, hogy a spanyolok mindhárom találatát egy bizonyos Puskás Ferenc lőtte…
A fantasztikus menetelésnek a klub menedzsmentje vetett véget, ugyanis Guttmann az elért eredmények után fizetésemelést vagy legalább bónuszt szeretett volna kiharcolni, azonban nemleges választ kapott. A városi legenda szerint ekkor azt mondta a vezetőségnek, hogy a következő 100 évben a Benfica nem ül majd fel Európa trónjára, és elviharzott. Ezt azóta is „Guttmann-átoknak” hívják, hiszen az együttes már nyolc különböző európai kupába is beverekedte magát, mégsem tudott egyszer sem a finálékban győzni.
Korának egyik legnagyobb géniusza 1981-ben távozott az élők sorából, Bécsben hunyt el. Emléke még 38 év távlatából is élesen él minden futballt szerető emberben, teljesítményét pedig a mostani generáció tagjai is elismerik. 2007-ben a The Times magazin minden idők nyolcadik legjobb mesterévé választotta, 2019-ben pedig a France Football hasonló, top 50-es listáján a 20. pozícióban végzett.
Fotó: mazsihisz.hu, thesefootballtimes.co, soccerfootballwhatever.blogspot.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS