2,6 milliárd dollár szétosztása nem épp a legegyszerűbb feladat. Főleg nem akkor, ha közben mindenki számára úgy tűnik, bizonyos összegek érthetetlen módon landolnak bizonyos zsebekben. Üdvözlünk mindenkit a Forma-1 pénzügyi világában!
A Forma-1-ben áramló pénzek fejtegetése során az első dolog, ami hamar egyértelművé válik az, hogy az esetek többségében csak találgathatunk a szóban forgó összegekről. Kezdjük ott, hogy a versenyzők szerződései nem elérhetők a nyilvánosság számára. Legalábbis az a részük, ami a bónuszokról és egyéb juttatásokról szól, semmiképpen sem az. Aztán ott van a szponzorok kérdése is. Egyrészt minden istállót nagy nemzetközi márkák, és befektetők támogatnak. Ebből a pilótáknak is jócskán csurran-cseppen, arról nem beszélve, hogy egyéni szerződéseik, szponzoraik is vannak. Ám a beszámolókból, ha egyáltalán rájuk találunk, sem lehet konkrét, bombabiztos következtetésekre jutni.
Vegyük például Lewis Hamilton-t. Azon felül, hogy ő a második (?) legjobban fizetett pilóta a mezőnyben – a maga évi 42 millió dolláros fizetésével – több neves támogatót is magáénak tudhat. A befektetők a tökéletes hirdetési felületet kapják pénzükért cserébe, hiszen mindig, minden szem – és kamera – a brit pilótára, valamint autójára szegeződik. Ez pedig azt eredményezi, hogy körülbelül 9 millió amerikai dollár kopogtat minden évben Hamilton számlájának ajtaján.
És ha már Hamilton, és a kérdőjel a „második legjobban fizetett pilóta” után, Sebastian Vettel-ről is szót kell ejteni. 2017-ben és 2018-ban is megelőzte brit riválisát a fizetések terén, hiszen a Ferrari évi 42 millió dollárt utalt a német versenyzőnek. Azonban a jövő évtől olybá tűnik, Vettel is egy juttatásemeléssel járó szerződéssel vág neki a szezonnak, bár a szponzoroktól befolyó összegek terén – 300 ezer dollár – közelébe sem érhet a Mercedes üdvöskéjének.
A csapatok pontos gazdálkodása elég nagy útvesztő, de azért vannak sejtések és tények, amelyek alapján körvonalazódik, hogy miből is jut a versenyzők fizetésére és fejlesztésekre.
Mindegyik csapat, amely az elmúlt három szezonból kettőben szerepelt – egyedüli kivétel a Haas 2018 végéig – alapvetően 36 millió dollárt kap. Természetesen az előző szezonban elért eredmények alapján is oszt pénzt a nemzetközi szövetség. Így a Mercedes markát a 2017-es szezonban – miután megnyerte az előzőt – 61 millió dollár ütötte. Ezt kiegészítve az egyéb juttatásokkal máris 100 millió dollárnál járunk, s ez csak a FIA-tól befolyó összeg.
Az sem volt titok, hogy a Liberty Media (a sorozat tulajdonosi köre) 5%-al kevesebb pénzt utalt a tíz konstruktőrnek év elején, 966 helyett 919 millió dollárt. Ez volt az első év, hogy a csapatok kevesebb pénzt kaptak, mint egy évvel korábban.
De persze kevésbé egyértelmű bónuszokat is osztogatnak a versenysorozatban. Van egy úgynevezett Régóta Fennálló Csapat kategória, amit 2017-ben egyedül a Ferrarinak sikerült elnyernie, 68 millió „csak-úgy-az-ölükbe-hulló” dollárral együtt. Ezzel pedig 2017-ben ők kapták a legtöbb pénzt a tíz, versenyben lévő istálló közül úgy, hogy 2016-ban csupán a harmadik helyig sikerült eljutniuk a konstruktőri világbajnokságban.
Nehéz lenne tehát úgy lavírozni a F1 pénzügyi világában, hogy legalább egy Sherlock, Poirot, Miss Marple triót ne hívnánk segítségül, de végül is, nem a pénzcsörgés ültet le bennünket a képernyők elé egy-egy futamra, hanem az autók hangja és a versenyzők…
Fotók: Formula One, Yahoo Sport, Getty Images, Autosport
Facebook
Twitter
YouTube
RSS