Mint ahogy korábban beszámoltunk róla, a magyar csapat 68 éremmel tért haza Abu Dzabiból a Speciális Olimpia Nyári Világjátékokról. Versenyzőink hihetetlen sikere mellett azonban mi szerettünk volna bepillantani a kulisszák mögé és megnézni, hogy milyen hangulat uralkodik egy ilyen közegben, illetve, hogy miben más egy ilyen verseny. Ehhez kértük Kajtár Eszter segítségét.
A Speciális Olimpia Játékok a tanulási nehézségekkel küzdő, illetve értelmi fogyatékosok számára megrendezett világszintű esemény. Azonban azt talán kevesen tudják, hogy bizonyos sportágakban – asztalitenisz, bowling, kosárlabda, futball – úgynevezett egyesített csapatok, illetve párosok versenyeznek. Ez annyit tesz, hogy a párosok esetén a partner játékos teljesen ép, illetve a csapatok egy-két ép játékossal egészülnek ki. Mi egy ilyen partnerjátékossal, Kajtár Eszterrel beszélgettünk, aki társával, Vizsnyai Dáviddal – aki egyéniben az aranyérmet is bezsebelte – bronzérmet szerzett a férfi párosok legerősebb divíziójában, ezzel pedig ők lettek a legjobb vegyespáros.
„A Speciális Olimpián kor és hasonló erőviszonyok alapján alakítják ki a divíziókat, ezzel biztosítják az egyenlő feltételeket. Éppen emiatt állt elő az a helyzet, hogy a három vegyespárost nem versenyeztették egymással. Ezután kerültünk mi be a legerősebb divízióba a férfi párosok között.”
Túlzottan konkrét kép nem él a fejünkben arról, hogy mi is egy partnerjátékos feladata, legalábbis nem tudjuk elképzelni, hogy milyen különleges szerepe van egy ilyen versenyen. „A partnerjátékosra mindenképpen nagyobb nyomás és felelősség hárul egy ilyen versenyen. Nem foglalkozhatok csak a saját belső csatáimmal, a partneremre is oda kell figyelnem, ráadásul sokkal jobban, mint alapesetben. Ha a társam szétesik fejben, vagy pszichikálisan a rá nehezedő nyomás miatt, akkor a szettek közötti egy perces szünetben kell valahogy visszazökkentenem versenyhangulatba, és esetleg még taktikát is váltani.”
Mindemellett a partnerjátékosoknak összességében egy sokkal szimbolikusabb szerepkör is kijut: „Azzal, hogy nem sérült partnerjátékosok egészítik ki az értelmileg sérült sportolókat azt szeretnék elérni, hogy az ilyen nehézségekkel küzdő embereket minél jobban integrálják a társadalomba. Illetve ezzel is bizonyítják, hogy ezek a versenyzők hatalmas kitartással, ugyanúgy képesek nagy eredményeket elérni.”
Az ilyen nagyszabású világversenyeknek mindig különleges hangulata van, ám a Speciális Olimpia Világjátékok esetében talán még különlegesebb hangulatról beszélhetünk. „A hangulat kitűnő volt! Az értelmileg sérült emberek sokkal nyitottabbak a világra, az embertársaik felé, így sokkal könnyebben kötnek barátságokat is. A folyamatos jó hangulat, az új sportbarátságok miatt már megérte, hogy kint lehettem, az eredményeink tulajdonképpen csak a hab volt a tortán.”
Ekkora sikerek mellett mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mekkora elvárásokkal utaznak ki a sportolók egy-egy megmérettetésre. „Annak ellenére, hogy a magyar delegáció erős asztalitenisz csapattal érkezett a világjátékokra, nem igazán fókuszáltunk az elérhető eredményekre. Elsődleges célunk az volt, hogy mindenhol bekerüljünk a legerősebb divíziókba. Ezt már az első napon sikerült mindannyiunknak teljesíteni. Aztán végül a dobogó mindhárom fokán állhatott magyar versenyző, hiszen egy-egy arany, ezüst és bronzéremmel zártuk a versenyt!”
A hazatérés egy ilyen katartikus néhány nap után mindig furcsa, bár lehetőséget ad a szusszanásra és arra is, hogy az ember végiggondolja mi minden történt vele, és ha kell, akár átértékelje mindazt, amit sikerült elérnie. „A hazaérkezésünket követően a Magyar Sport Házában volt egy fogadás számunkra, ahol több korábbi olimpiai bajnok, illetve sikeres sportoló is köszöntött minket. Hihetetlen élmény volt! Úgy gondolom, hogy ez az értelmileg fogyatékos sportolók magasabb fokú integráltságát is jelképezi. Ami talán még ennél is nagyobb öröm volt számomra, hogy vasárnap este, amikor hazaértem kis falumba, Pincehelyre, a helyiek egy hatalmas ünnepséggel köszöntöttek. Amellett, hogy nagyon meghatott, életre szóló élményt jelentett számomra, hogy velük közösen ünnepelhettem meg a sikereimet!”
Fotó: Special Olympics Hungary, Werni Gábor, Kajtár Eszter, Tóth Gábor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS