Sportolni vagy nem sportolni? Ez nem lehet kérdés!

Mozogni kell. Mozogni jó. Mozogni egészséges. Az unalomig ismert, már-már coelhói frázisok, amiket legalább annyira elkoptattak, mint a brazil író gondolatait, de akkor is igazak. Nagyot véthet a gyereke fejlődése ellen az a szülő, aki ilyen vagy olyan alibi mögé bújva, nem irányítja csemetéje figyelmét a mozgás felé.

Okot találni nem nehéz. Kibúvókat keresni picit macerás. Megmagyarázni, már időigényesebb. Ám, ha azt az energiát, amit az ilyen haszontalanságokra elfecsérelünk, inkább arra áldoznánk, hogy jót tegyünk önmagunkkal és a gyerekünkkel, illetve felismernénk a mozgás örömét, hasznát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a szervezetünk, az agyunk, de még a lelkünk is lerója háláját az évek során.

Nem fér bele a költségvetésbe… Abszolút nyomós indok és ez a legtutibb alibi. Mert a sportolás nem olcsó, és sajnos, jó néhány háztartásban extra kiadásnak számít. Bérlet, tagsági díj, hozzájárulás, nevezzük bárhogy is, már egy óvodás esetében is legalább 10 ezer forintba kerül. És akkor a felszerelésekről még nem ejtettünk szót. A legegyszerűbb tétel (például úszódressz, papucs, úszósapka, fürdőköpeny), az első beruházás alkalmával, bizony megterhelheti a családi kasszát, még akkor is, ha nem márkás termékeket, hanem közepes minőségűeket választunk.  A jégkorongot és az egyéb védőfelszereléseket igénylő sportágakat már fel sem emlegetjük.

Szerencsére, ez sem támadhatatlan indok. Szakértők azt tartják, hogy rendszeresen kimenni a szabadba és ott mozogni, sétálni, szintén sportolásnak számít. Napi 1-2 óra a gyerekkel a levegőn, a szülőnek is jót tesz, és ezzel nem csak a testünknek teszünk szolgálatot, hanem a lelkünknek is, ami elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődése szempontjából. És az sem mellékes, hogy nem igényel anyagi befektetést, épp csak az időbeosztásunkat kell átalakítanunk emiatt.

Művészhajlam, nem igényli a mozgást… Ez elég tökéletlen alibi, amit a Joe Pesci által alakított Vinny Gambini kaliberű lúzer ügyvéd is darabokra szedne. Már csak azért is, mert a szakértők nem győzik hangsúlyozni, hogy a koncentráció kialakulása és az összes kognitív idegpálya a mozgásalapú fejlődés része. Oké, hogy színész akar lenni vagy énekes, de ott is elengedhetetlen a koncentráció, a gyors felfogóképesség, az állóképesség, Gondoljunk csak bele, Sylvester Stallone sem azért lett a Rocky után világsztár, mert tökéletesen mondta el a szövegét, hanem azért, mert napi 5-6 órás felkészülés árán elérte azt, hogy elhiggyük minden mozdulatát, amit bokszolóként akart eladni nekünk. És akkor ott van még a stressztűrő-képesség, ami a művészlelkek egyik gyengéje. Kimutatások bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen mozognak, sokkal jobban viselik a váratlan és bizonytalansággal járó kihívásokat, illetve gyorsabban feltalálják magukat kritikus helyzetekben.

Nincs időm hordozni a gyereket…Egyedülálló anyák, apák esetében még érthető is. Hiszen fontosabb, hogy munka legyen és ezáltal kenyér az asztalon, ami sok lemondással jár. De az emberek empátiája ilyen helyzetekben hatalmasra nő, és szinte elképzelhetetlen, hogy ne találnánk egy olyan szülőt az iskolában, akinek a gyereke szintén sportol, és ne vinné el edzésre a mi csemeténket az övével együtt. Ebben az esetben a kommunikáció hiánya építhet jó erős várfalat körénk. Ám ha kérdezni, kérni nehezünkre esik, még mindig marad a koraesti közös séta.

Ezeket az indokokat csak gondolatébresztőnek szántuk, mert biztosak vagyunk benne, hogy önök is számtalan kifogást ismernek, amit – tételezzük fel -, hogy másoktól hallanak. Egy biztos, az elfecsérelt energia nem alakul át, eltűnik a semmiben, így nem érdemes alibiket gyártani. Inkább álljunk bele egy-egy döntésbe, még ha az áldozatokat is kíván, mert amatőr sportolóként mi magunk, profi sportolóként pedig a gyerekünk, a klubja, az edzője, mi és az egész ország profitál a sikerekből.

Coelhói vagy sem, mozogni kell…