Tchoukball – Labdajáték svájci mentalitással

„A Nagy Sportágválasztó, megadja mindenkinek a lehetőséget, hogy megmutassa magát; még mindig a foci a legnépszerűbb, de itt legalább az ismeretlenebb sportágakra is fel tudnak figyelni.” – Halgas Máté szervező utolsó gondolatából kiindulva kíváncsiak voltunk, hogy miért, és hogyan akad rá valaki a címszereplő tchoukballra?  

 A XXIII. Nagy Sportágválasztó rekorder lett, a maga 104 felvonultatott sportágával, amelyek közt helyet kaptak a látványsportágak, azaz a futball, a kosárlabda és a kézilabda mellett olyan periférián lévő szabadidős sportok, mint a tchoukball. A Dr. Hermann Brandt svájci orvosbiológus által feltalált labdajáték lényege a testi kontaktusokból adódó sérülések minimalizálása volt. A doktor megfigyelte, hogy több sportolót a további sérülésektől való félelem tart vissza egy adott sportág folytatásától, így a szabályalkotásnak az erőszakmentesség volt a központi mozgatórugója.

Két hét fős csapat játszik, egy kosárlabda méretű pályán, aminek a két végén van egy-egy panel. A játék lényege, hogy a labdát erre a panelre úgy dobják, hogy amikor az visszapattan, az ellenfél játékosa ne tudja azt elkapni.” – Részletezte a játék szabályait Kunos Anita, tornatanár és a Magyar Tchoukball Szövetség elnöke, aki kitért a játék szellemiségére is: „Semmilyen akadályozás nem megengedett, még csak zavarni sem lehet az ellenfelet, sőt a labdalopás sem megengedett. A játék filozófiája az, hogy hagyd játszani a másikat és ő is hagyni fog téged. Ezáltal a különböző korosztályok és nemek tökéletesen tudják együtt játszani is”. A koedukáltság lehetősége és a relatíve minimális eszközigény miatt (a két, döntött trambulin-szerű panelre, pár bójára van szükség), a Sportágválasztó első napján nagy népszerűségre tett szert kollégái körében is. „Könnyen összecsukhatóak a panelok, kicsi a sérülés lehetősége és mindenki játszhatja, ezért nagyon sokan kértek bemutató órákat tőlünk.”

Egy ilyen bemutató óra keretein belül ismerte meg a sportot Kovács Kinga is, aki 14-es mezében mutatott pár trükköt a Merkapt sporttelep füves pályáján, „Régen fociztam, de ott összeszedtem egy csomó sérülést. Eltört a lábujjam, alkarom, zúzódásaim voltak, meg minden. Egyszer egy tornaórán volt tchoukball bemutató és nagyon megtetszett az, hogy itt mennyire kevés az esélye annak, hogy mások miatt sérüljek meg.” – Mesélte Kinga, majd hozzátette, hogy szeretné minél tovább játszani a tchoukballt és részt venni a népszerűsítésében, akár játékosként, akár edzőként is.

A játékhoz természetesen játékvezetőre is van szükség, aki első kézből ismerte meg a tchoukball rehabilitációs jellegét. „Anitával a Rehabilitációs intézetben ismerkedtünk meg, amikor a panelokat emelgette be az edzőterembe” – mondja Magyari Gábor, aki egy repülőbalesetben szerzett sérüléseiből épült fel éppen. „Fura volt, mert akkor tanultam meg újra felállni, ő meg azt mondta, hogy Gábor, ez az a sportág, ami miatt muszáj visszaülnöd a kerekesszékbe. A rehabon igazából nincs sok kikapcsolódási lehetőség, úgyhogy olvasás helyett néha jó a labdával egy kicsit kikapcsolódni”. A tchoukballnak ugyanis létezik ilyen változata is, amit a rehabilitáció ideje alatt a tolószékben ülve is játszhatnak a betegek; Gábor a játékvezetés mellett a kerekesszékes válogatott tagja is, de nincs egyszerű dolga ennek a csapatnak. „Sokaknak a baleset okozta sokkhatás olyan sebet okoz, hogy fél sérülten mutatkozni, vagy attól, hogy a játék közben még jobban megsérüljön. Emiatt nehezebb ezt az együttest fenntartani.”

És, hogy mi a helyzet az „erőszakmentes” jelzővel? Gábor szerint ez a jelző inkább a szülőket fogja meg, a rendezvényre kilátogató gyerekeket pedig inkább a kézilabda-szerű sport. „Megvan hozzá a megfelelő körítés, hogy népszerű legyen. A gyerekek látják, hogy itt a két kapu, a labda és lehet akár trükköket is csinálni dobás közben. Ez ismerősen hat nekik, a panel miatt meg kicsit érdekesebb a dolog. A szülőknek meg külön öröm, hogy mások miatt nem törik össze magukat a gyerekek.”.

Fotók: tchoukballhungary, tchoukball