Teke – 40 vb-arany, 46 ezüst és 29 bronz a magyar mérleg

A régészek szerint, pontosabban az általuk talált leletek azt bizonyítják, hogy ez a sportág már 7000 évvel ezelőtt jelen volt az ókori Egyiptomban. Európába vélhetően Julius Caesar idején terjedt el, és lett belőle területenként kicsit más-más időtöltés. Magyar szempontból pedig sikersportág.

Itáliában a bocsa, Németországban az asphalt, Hollandiában a bohle, Belgiumban pedig a schere változatot játszották. És persze ebből származik a curling és nem meglepő módon a bowling is, amit a szerencsejáték tilalom idején az amerikai kereskedők találtak ki, mert ugye az alapjáték tiltott volt. No lám, miket nem adtak a rómaiak a vízvezetéken meg a csatornákon kívül!

És hogy nekünk mi közünk a tekéhez? Válogatott szinten 40 világbajnoki aranyérem, 46 ezüst és 29 bronz, klubszinten pedig a Bajnok Ligájában 2005 óta csak kétszer nem voltunk a Final Fourban, és ötször magyar csapat neve került a serlegre! Az elmúlt hat évben pedig a Szegedi TE mérlege 3 arany, 2 ezüst és egy negyedik hely. És még egy „apróság”! A Nemzetközi Teke Szövetség 2015-ben megalapította a Hírességek Csarnokát, melynek első kitüntetettje Csányi Béla lett, aki az egyik legsikeresebb és legeredményesebb játékosa, edzője a modernkori tekesportnak.

Barót Imre ugyan nem tartozik a legeredményesebb versenyzőink közé, a Nagy Sportágválasztón mégis mindenki őt ajánlja, ha a tekéről szeretnénk tájékozódni. Imádja ezt a sportágat és szinte együtt lélegzik vele.

• Hogy találkozott először a tekével?
• Igazából gyerekkoromban kezdődött Vecsésen, mert ott születtem, amikor a felnőttek kugliztak a kocsmában, én állítottam fel a bábukat. Aztán később, mikor már elbírtam a golyót, én is beálltam gurítani. Emlékszem, hogy az első utazásaim egyikét abból az ötezer forintból fedeztem, amit kuglin nyertem.
• Mikor lett a hobbiból komoly sport?
• Pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy ’71-ben lettem igazolt játékos. Az elején még megye I-ben, majd később 14 évet játszottam NB II-ben, és persze közben voltak bajnoki címek is NB III-ban. Most már csak a BUKSZA-ban játszunk, a Budapesti és Környéki Szabadidős Tekebajnokságban.
• Tehát akkor, ha jól számolom, már 47 éve döntögeti a bábukat?
• Igen, bár jelenleg nem játszom, mert novemberben megműtenek, ugye a térdem azért már nem a régi.
• Mi történt az egyesülettel? Most is NB II-ben játszanak?
• Nem, sajnos mióta kiszállt a sörgyár a csapat mögül, azóta nagyon nehéz, bár a Merkapt mindent megpróbál. Továbbá felsőbb osztályokban szükség lenne utánpótlás bajnokságban is részt venni, és nálunk nincs más korosztályú csapat.
• Ennek van valami különleges oka esetleg? Vagy csak a pénz?
• Talán a pénz a kisebb akadály, sajnos nem jelentkeznek a gyerekek hozzánk, meg amennyire tudom, úgy általában tekézni sem. Hogy miért, persze van ötletem, de nem akarok hibáztatni senkit, pedig itt van nem messze egy gimnázium és szokták is őket hívni. Az én időmben még nem voltak ilyen kütyük, ezt nem tudom megítélni, hogy ez-e az oka, de itt nincsenek az biztos.
• Üzenne valamit a fiataloknak?
• Hát, hogy jöjjenek…

Hogy Imre bácsinak igaza van-e a kütyük tekintetében, nem tudni. Hogy perspektíva-e ma Magyarországon a teke, amikor a legjobbak, a világ elitjébe tartozó játékosok másodállásként foglalkoznak a tekével, az sem tudható pontosan. Egy biztos, remek kikapcsolódás, sport, és nem utolsó sorban, a fiataloknak lehetnek magyar példaképeik.

Fotók: vaol, nol