Ismételten megrendezték Az Év Sportolója Gálát

Hétfő este az Operaházban M4 Sport – Az Év Sportolója Gálát rendeztek: világklasszisok, zseniális sportolók, hírességek sora előtt díjazták a legjobb magyar sportolókat és sportcsapatokat.

…és a KFT rázendített.

„Az utcán sűrű éj, csak az operaházi lámpák kristályfénye száll. Kívül semmi nesz, pedig odabent szól a zenekar, s a nagyterem díszben áll. Bál van az Operaházban, különös bál van, itt az alkalom, hogy megtaláljam a díszes társaságban…”

…no, nem Aidát, Sarastrót, Sparafucilét és Rigolettót, hanem – mások mellett – Kovács Zsófiát, Pap Biankát, Milák Kristófot és Marco Rossit.

Hiszen különös bálra érkezett a közönség az Operaházba – az 1884-ben megnyitott, az elmúlt években csodálatosan felújított épülethez méltó bálba. Ha úgy tetszik, sportbálba, mivelhogy a régi fényében ragyogó zenepalotába ezen a történelmi estén nem az opera-, hanem a sportművészek voltak hivatalosak. Történelmi estén, igen, tudniillik az Év Sportolója Gálának ezúttal adott otthont először az Andrássy úti intézmény.

A sztárvendégek csak jöttek és jöttek. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok, klasszisokat nevelő edzők, sikeresebbnél sikeresebb szövetségi kapitányok, egy nemzet kedvencei léptek egymás után a vörös szőnyegre, és álltak meg egy-egy pillanatra, hogy elkészüljön róluk az alkalomhoz illő fotó. A mosolyok, az ölelések arról árulkodtak, ez a nap kivételesen nem(csak) a győzelemről szól, hanem a magyar sport ünnepéről.

Persze ott, ahol Gaetano Donizetti, Richard Wagner vagy éppen Giuseppe Verdi szobra áll, szobrot készültek emelni azoknak, akik a 2022-es esztendőt felejthetetlenné tették emberfeletti teljesítményükkel. S ha már Lotz Károly A zene apoteózisa című, a tizenkét olümposzi görög istent ábrázoló freskója díszíti a nézőtér feletti mennyezetet, tucatnyi díj várt átadásra. Jóllehet voltak, akiknek nem kellett izgulniuk amiatt, hogy hazavihetik-e az év legjobbját megillető, egyedi tervezésű, 21 karátos arannyal és 23 karátos platinával bevont trófeát – a gála történetében először tette tiszteletét a legfőbb magyar közjogi méltóság. A köztársasági elnök, a futás szerelmese, Novák Katalin mellett más közjogi és egyházi méltóságok, miniszterek és katonai elöljárók is az Operaház vendégi voltak, csakúgy, mint a Helsinki és München olimpiai bajnokai, élükön a hetven éve diadalmaskodó, a kanadai Torontóból hazalátogató Gyenge Valériával, valamint a Németországból érkező Benedek Gáborral.

„A magyar sport fantasztikus erejét, kisugárzását, megújulási képességét nagyrészt a hagyományának és a tradíciók tiszteletének köszönheti – hangsúlyozta a 65. M4 Sport – Az Év Sportolója Gálát megnyitó beszédében Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, lapunk főszerkesztője. – A hősök megbecsülése, példaképként felmutatása jelentős részben a hivatásos krónikások, a sportújságírók feladata. Amikor mérkőzéseket közvetítenek a rádióban és a televízióban, amikor lefényképezik a győzelem euforikus pillanatát, amikor »élesítik«, »posztolják«, »megosztják«, »beágyazzák« a megfelelő »online tartalmakat«, hogy az új média szóhasználatát is ideidézzük. Vagy akkor, amikor évkönyvben örökítik meg a sikereket, esetleg megválasztják a sportév legjobbjait, legkiemelkedőbb sportteljesítményeit. Utóbbit már legalább száz éve, de megszakítás nélkül is 1958 óta, egyhuzamban a 65. alkalommal teszik, tesszük. Nyolcadik éve együtt az azóta létező nemzeti sporttelevízióval, az M4 Sport csatornával, a kezdetek óta együtt az immár ugyancsak nemzeti tulajdonú, idén 120 esztendős sportlappal, a Nemzeti Sporttal, valamint kistestvérével, a napokban egyéves Sportrádióval.”

E helyütt a Nemzeti Sportban olvashatnak arról, hogy a futballtörténelem egyik legsikeresebb szakvezetője, Fabio Capello honfitársának, Marco Rossinak adhatta át az Év edzőjét megillető serleget – a Nemzetek Ligájában fantasztikusat alkotó labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya ezzel kétszeres győztesnek vallhatja magát, hiszen 2020-ben már méltónak találták az elismerésre.

Nála is nagyobb tapsot, sőt vastapsot kapott a világ legidősebb olimpiai aranyérmese, a 102. életévét ezen a napon betöltő Keleti Ágnes, aki csodás bájjal, az őt ünneplőknek puszikat dobálva fogadta az elismerést.

S persze, hogy járt a taps másoknak is, így például az egyik díszvendégnek, a Laureus-díjas és 11-szeres paralimpiai bajnoknak, a felvidéki Farkas Henriettának, a Monacónak lőtt, a Ferencváros Európa-liga-csoportelsőségét jelentő góljával az Év sportpillanatát szerző, csapata spanyolországi edzőtáborából üzenő Kristoffer Zachariassennek, a „királykategóriában” nyertes, 2019 után ismét az Év férfi sportolójának választott Milák Kristófnak, no és természetesen annak az ötvenegy szereplőnek, művésznek, aki igazán emlékezetes estét varázsolt a színpadra.

Arra színpadra, amelyre az Év csapataként a magyar futballválogatottat szólították, hogy aztán záró akkordként Fábiánné Rozsnyói Katalin vehesse át az MSÚSZ Életműdíját Novák Katalintól.

 

/forrás:nso.hu/