Egy ártalmatlannak tűnő sérülés után még az amputáció lehetőségével is szembe kellett néznie, de 8 műtétet és a fájdalmakkal teli rehabilitációt követően, 668 nap elteltével tért vissza a pályára Santi Cazorla.
Santi Cazorla életét már korábban is nehezítették sérülések, 2013-ban megrepedt egy csont a bokájában, majd 2015-ben térdszalag sérülést szenvedett. Az igazi megpróbáltatások azonban csak 2016 októberében, a Ludogorec elleni Bajnokok-ligája mérkőzésen kezdődtek, amikor megsérült az Achilles-ina. Ugyan nem tűnt súlyosnak az eset, mégis műteni kellett a spanyol játékost Londonban. A beavatkozás után varratai folyamatosan felszakadtak és gennyes folyadék szivárgott a sebéből. Az orvosok ugyan kezelték antibiotikummal, de nem akart megszűnni a váladékozás. Felkészítették Cazorlát, hogy többet nem léphet pályára, annak is örülhet, ha majd a gyerekeivel futkározhat a kertben. Három operáció után a labdarúgó megelégelte, hogy nincs javulás, és Spanyolországba utazott családja nélkül, hogy ott folytassa a felépülését.
Vitoriában gyorsan kiderült, nagyobb a baj, mint ahogyan azt gondolták. Két húsevő baktériumot találtak az ínszalagon és egyet a sarok csontjában, amelyek óriási károkat okoztak a sportoló testében. A szakértők próbálták kideríteni, hogy a fertőzés mekkora területen tüntette el a szalagokat, úgyhogy felnyitották Cazorla lábát, és 10 centiméter hiányt találtak. Ha nem érkezik Spanyolországba, valószínűleg az amputáció lett volna a megoldás Angliában, mivel ott teljesen félrekezelték. Londonban ugyan kapott antibiotikumot, de nem a megfelelőt, így amikor már jó kezelést kapott a focista, azonnal javult az állapota. Mikor elkezdték visszaépíteni az ínszalagot a spanyol lábába, orvosa arra is felfigyelt, hogy a sarokcsontja is borzasztó állapotba került, ujjával be tudta nyomni azt, így arra is megoldást kellett találni. Az Achilles-inakat saját térdének inaiból pótolták, sarkába pedig egy speciális implantátumot helyeztek. Mivel a baktérium roncsolta a bőrét is, az alkarjából kellett kimetszeni egy darabot, amit a sarkára varrtak fel. Mindezt egy tetoválás bánta, ugyanis Cazorla kislányának neve (India) volt a sportoló karjára írva, amiből egy darab már a lábán található.
A rehabilitáció nagyon lassan haladt. A játékos többször úgy érezte, inkább feladja, mert nem látta a fejlődést. Nagyon magányosan teltek a napjai, családjától több ezer kilométerre nehezen találta a motivációt. Orvosai azonban folyamatosan biztatták, hogy tartson ki, győzze le sérülését, és térjen vissza a pályára. A fizioterapeuták okosan manipulálták; tudták, mivel lehet a topon tartani Cazorlát. Egy labdát csempésztek a szállodaszobájába, amitől azonnal újra focistának érezhette magát. Így segítették nap nap után a labdarúgót, akinek idővel egyre gyorsabban ment a felépülés.
Ahhoz képest, hogy nem sok esélyt adtak kezdetben arra, hogy valaha visszatér a futballpályára, sőt, még a lábamputálás is veszélyeztette Santi Cazorlát, 8 műtét és egy hosszú rehabilitáció után kezdett egyre jobban mozogni. Ugyan szerződése lejárt időközben az Arsenal-nál, elkezdett edzeni a spanyol Aláves ificsapatánál, később pedig szerződtette korábbi klubja, a Villarreal. 668 nappal a Ludogorec elleni meccs után ismét pályára lépett tétmérkőzésen, ráadásul a spanyol első osztályban. Az ő története sok ember számára lehet inspiráció, hogy ne adják fel akkor sem, amikor úgy néz ki, nincs már remény.
Fotók: The Guardian
Facebook
Twitter
YouTube
RSS