A kézilabda világa – Dicső múlt

Haandbold, torball, hazena. Elsőre idegennek tűnhetnek ezek a kifejezések, pedig nem másról, mint a kézilabda elődjeiről van szó. Nem lehet véletlen, hogy ez a három, nem is annyira különböző sport, Európa különböző területein egymástól függetlenül, ám szinte teljesen egy időben alakult ki az 1900-as évek legelején.

Dán, német, illetve cseh úttörések lévén természetesen voltak eltérések a játékot és annak szabályait illetően, de mindez nem számított. Hamarosan megjelent az igény a nagyszabású nemzetközi tornák megszervezésére. Ezek azonban mindaddig nem jöhettek létre, amíg nem egyesítették a szabályokat, melyre 1917-ben került sor, s ezzel meg is született a nagypályás kézilabda. Ez az új, rendszerezett játék, amely 11-11 játékost igényelt, s melynek küzdelmei egy futballpályán folytak, már szerepelhetett az 1936-os berlini olimpia programjában.

Magyarországon egy világjáró atléta, Cséfay Sándor jóvoltából indult hódító útjára ez az „újdonság”. Már 1933-ban megalakult a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége, s nem sokkal később jöttek is a nemzetközi remeklések. Férfi válogatottunk 1938-ban világbajnoki bronzérmet, míg női csapatunk 1949-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon aranyéremmel zárt.

A második világháború azonban visszavetette a sportág fejlődését. Csak 1946-ban, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség megalakulásával éledt újjá, és került átformálásra ez a labdajáték. A Skandináv országokban már korábban sem működhetett, időjárási okok miatt, a szabadtéri nagypályás változat, ehelyett ők fedett, kispályás kézilabdát űztek, amely sokkal nagyobb sebességet és taktikai tudást igényelt, ez pedig több izgalommal kecsegtetett. 1966-tól már csak kispályás mérkőzéseket szerveztek, az újabb olimpiai bemutatkozás pedig az 1972-es müncheni nyári játékokon esett meg.

A kispályás kézilabdázás térhódítása után sem maradtak el a hazai kimagasló eredmények. Férfi válogatottunk három olimpiai negyedik hellyel, egy világbajnoki 2. és 4. hellyel büszkélkedhet. Míg a női nemzeti csapat sikert sikerre halmozott, ugyanis kétszer értek el harmadik helyet az olimpián, három-három alkalommal ünnepelhettek vb bronz-, és ezüstérmet, valamint egy Európa-bajnoki harmadik hely is a tarsolyukban landolt, nem említve a 1965-ös világbajnoki és a 2000-es Európa-bajnoki győzelmet, valamint a Sydneyben begyűjtött olimpiai ezüstöt.

Külön érdekesség, hogy Mocsai Lajos mind a férfi, mind pedig a női berkekben a legsikeresebb időszakokban állt a válogatottak élén. A korábbi szövetségi kapitány két olimpiai negyedik és egy vb második helyhez segítette hozzá a férfiakat. Míg a hazai, modern kézilabdázás legkimagaslóbb eredményeit az ő közreműködésével sikerült elérnie női csapatunknak, az Európa-bajnoki cím megszerzésével és a világbajnokságon, illetve olimpián elért második helyezéssel.

(folytatjuk)

Fotó: fortepan, AFP/Patrick Kovarik, nigelfarrow, olimpia.hu.