Bár a legtöbb téli sport viszonylag idősnek, már-már klasszikusnak mondható, mégis vannak olyan részei, sőt újabb versenyszámai, melyek bárkit felcsigáznak, s megihletnek egy kis hó láttán. Izgalomra és vakmerőségre fel!
Szkeleton
A szkeleton a szánkóhoz hasonló sport. Ennek megfelelően a versenyszámokat a szánkó és bobpályákon rendezik meg. Elnevezése az angol skeleton=csontváz szóból származik, ugyanis az első ilyen eszköz – 1892-ben készítette el L. P. Child – egy teljesen lecsupaszított szánkó volt. Ma már azonban acélból készült vázból és korcsolyákból, valamint a versenyző alakjához készített műanyaglapól készül, két oldalán fogantyúkkal. Ezeknek a fogantyúknak a segítségével gyorsítja fel a versenyző a rajtnál futással a szkeletont, majd fejjel előre ráugrik – ezt a pozíciót már 1887-ben rögzítették –, s így siklik le a jégcsatornában.
A siklás során a két fogantyúba kapaszkodik, az éles kanyarokat – melyekben a nehézségi gyorsulás akár 5g is lehet – óvatos súlypontáthelyezéssel veszi be. Sebessége pedig elérheti a 120–130 km/h-t. Mivel fékberendezés nincs a járműbe szerelve, így a biztonságos megállást például szivacs elemekkel oldják meg. Az első versenyeket St. Moritz-ban már az 1800-as évek végén megrendezték, ám a sportág – bobbal közös – nemzetközi szövetsége, a FIBT csak 1923-ban alakult meg. Először 1928-ban, majd 1948-ban szerepelt az olimpia műsorában, ám visszatérésére 2002-ig, a Salt Lake City-ben rendezettt téli olimpiáig kellett várnunk. Ennek az oka többek között az is lehetett, hogy a három „csúszósport” közül a szkeletont tartják a legveszélyesebbnek.
Alpesi sí
Az alpesisízés technikáját először Mathias Zdarsky, egy lilienfeldi földbirtokos ismertette 1896-ban megjelent művében. Az első lesikló versenyt is ő rendezte meg Lilienfeldben, 1905-ben, míg az első műlesikló versenyt 1921-ben rendezték Svájcban, az angol Arnold Lund szervezésében. A modern alpesisí technikát az osztrák H. Schneider alakította ki az 1920-as években. 1935-ben bevezették az óriás-műlesiklást, 1982-ben pedig újabb szakággal bővült az alpesisízés, a szuperóriás-műlesiklással.
A sportág 1936-ban szerepelt először a téli olimpiák műsorán, azonban ekkor még csak kombinációs versenyeket rendeztek. A négy versenyszám között az alapvető különbség a pályák hosszában, az akadályok számában és távolságában, ebből fakadóan pedig a lesiklás gyorsaságában rejlik. A lesiklás a leggyorsabb, ugyanis itt van a legkevesebb akadály, valamint a pálya hossza és szélessége miatt itt kell a legkevesebbet fékeznie a versenyzőknek a kapuk kikerülése miatt. Ezzel szemben a műlesiklás – vagy szlalom – a leglassabb, ám egyben legtechnikásabb szám. Itt egy viszonylag rövid és keskeny pályán rengeteg, egymáshoz közeli kaput kell hol jobbról – piros –, hol balról – kék – megkerülniük a versenyzőknek, s ez rendkívüli odafigyelést, valamint sok fékezést igényel. Az előbbi két versenyszám közé pozícionálták az óriás-műlesiklást.
A pálya hossza, meredeksége és a kapuk száma is a kettő között van. A műlesikláshoz hasonlóan az óriás-műlesikló versenyek végeredményét is két, különbözőképpen tűzött pálya eredménye adja. Ez a versenyszám az 1952-es oslói téli olimpián mutatkozott be először. A szuperóriás-műlesiklás pedig a lesiklás és az óriás-műlesiklás között található félúton.
A Super-G 1988-ban szerepelt először az olimpián. A kombináció versenyszám klasszikus formájának eredményét két műlesiklás és egy lesiklás összesített időeredménye adja. Ezt a rendezési elvet 1994-ben megváltoztatták – előnyhöz juttatta a jó műlesiklókat. És bevezették a szuper kombinációt, amelyben mindkét szakág csak egyszer szerepel. Az alapszabályok rendkívül egyszerűek. A kapu kihagyásáért a versenyzőt kizárják. A kapun való áthaladáskor a versenyző mindkét kötésének – amelyekkel a lécek a lábaihoz vannak erősítve – a kaput jelző póznák között kell áthaladnia.
Miklós Edit révén van olimpiai 7. helyezésünk és Világkupa-bronzunk is. Szintén az ő kiváló teljesítményének köszönhetően a 2018-as téli olimpiára két kvótát kaptunk női alpesi síben. Sérülése miatt azonban Miklós Edit nem lehetett ott Phjongcshangban, majd nem sokkal a téli olimpiát követően be is jelentette a visszavonulását. Ám sikereinek köszönhetően egyértelműen fejlődésnek indult hazánkban az alpesi sízés.
Snowboard
Sherwin Poppers szörfösnek 1960-ban támadt az a hóbortos ötlete, hogy egy deszkán csússzon le a Colorado lejtőin. Ezt követően Jake Burton Carpenter, aki megszállott síelő és szörfös volt akkoriban, a deszkára állítható „hurkokat” (papucsokat) készített, amelyben a láb szorosan rögzült a deszkához. Innentől kezdve vált lehetővé az igazi lesiklás a pályákon, és nyílt lehetőség az igazi ugrásokra is. 1990-ben megalakult a Nemzetközi Hódeszka Szövetség (ISF), amely négy évre rá a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) fennhatósága alá került.
A snowboard 1998-ban szerepelt először az olimpia programjában. Alapvetően három különböző versenyt rendeznek külön nők és férfiak számára: párhuzamos óriás műlesiklást – ez hasonlít legjobban a síeléshez –, valamint félcső és snowboardcross versenyt. A félcső (half-pipe) versenyszámnál a résztvevők egy enyhe havas lejtőn kialakított félcsőben oda-vissza csúszva mutatnak be minél több látványos ugrást. Párhuzamos-óriás műlesiklűs (Paralell Giant Slalom) egy olyan versenyszám, ahol a pályán két versenyző egymás mellett, egy időben, azonos feltételek között – pályatűzés, talajadottság, hóviszony – csúsznak le. A snowboardcross (SBX) versenyen egyszerre négy sportolót indítanak, akik a 700 méter hosszú, kanyargós, ugratókkal nehezített pályán csúsznak le. Ez a verseny a 2006-os olimpián debütált. A 2014-es szocsi téli olimpia programjában már a slopestyle (SBS) és a parallel szlalom (PSL) is szerepelt. Ez utóbbi helyett 2018-ban a Big-Air-t (BA) rendeztek.
Jégkorong
A mai értelemben vett játék hazája minden kétséget kizáróan Kanada, ahol 1870 táján egy katonai erőd lövészei seprűvel űzték a jégen a mai hoki ősét.
1892-ben, Kanadában megalakult a jelenlegi legnagyobb és legerősebb bajnokság, amely 1917 óta viseli a National Hockey League, NHL elnevezést. A Nemzetközi Jégkorong Szövetséget 1908-ban alapították, mely neve 1920-tól: International Ice Hockey Federation, IIHF. 1920-tól a jégkorong olimpiai sportág, igaz ekkor még a nyári olimpia műsorán szerepelt. Majd 1924-ben a téli olimpia keretén belül rendezték meg. Az első női csapatok pedig az 1998. évi olimpiai játékokon mutatkoztak be. A férfiak számára 12, míg a nők számára 8 csapatos tornát rendeznek.
A jégkorongot hat fős csapatok játsszák – 20-22 játékos van összesen egy csapatban –, egy három harmadra osztott és palánkkal körülvett jégpályán. A játék lényege, hogy a tömörgumiból készült korongot minél többször bejuttassák az ellenfél kapujába. A mérkőzés időtartama 3×20 perc tiszta játékidő, az egyes harmadok között 15 perces szünetekkel. A játékosok a cserepadról bármikor cserélhetők, ám általában az 5 játékosból álló „sorok” 45 másodpercenként váltják egymást a jégen.
A küzdelemben a pálya egészén megengedett a testtel való játék (bodicsek) – ha a lendületszerzés nem több két lépésnél. Az egyes szabálytalanságokat különböző időtartamú kiállításokkal büntetik a bírók. Ilyen lehet a foci világából ismert les, vagy a tilos felszabadítás – a támadócsapat a saját térfeléről az ellenfél alapvonala mögé üti a korongot. Ez utóbbit nemzetközi színtéren automatikusan befújják, ám az NHL-ben csak akkor, ha a korongot megérinti a védekező csapat egyik játékosa. Másik eltérés, hogy az NHL-ben szűkebb pályán játsszák a mérkőzéseket, szemben a nemzetközi 61×30,5 méteres jegével, ami egyébként gyorsabb és kevésbé fizikai játékot tesz lehetővé.
A jégkorong mint olimpiai sportág, az amatőr versenyzők számára lett kitalálva. Ám egyre inkább elharapóztak a csalások, így 1988-tól már profi jégkorongozók is részesei lehetnek a nemzeti csapatnak. Az NHL azonban csak 1998-től engedte el játékosait, s 2018-ban, a phjongcshang-i olimpia előtt újra megtiltotta nekik, hogy a szezon közepén elutazzanak. A magyar jégkorong válogatott legnagyobb modernkori sikere a 2016-os szentpétervári A csoportos világbajnoki szereplése, és az ott aratott legelső győzelme az újkori világbajnokságok elitmezőnyében.
Fotó: MTI, Digital Journal, Getty, Mark Blinch/Getty, MJSZ, sielok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS