Futás, rúgás, dobás, és hatalmas ütközetek vállvédő nélkül. Nem, nem a rögbiről van szó, hanem az ausztrál fociról, amit Európában kevesen ismernek. Első ránézésre nagyon is furcsa az ovális pálya és a játékmód, mégis rendkívül szerethető ez a sport, aminek profi bajnoksága az NFL, a Premier League és a Bundesliga után a világ negyedik leglátogatottabb sportligája.
Az ausztrál foci egyes elemeit sok más csapatsporthoz lehet hasonlítani. Ahogy a labdarúgásban, úgy itt is vannak védők, középpályások és támadók. A kosárlabdához hasonlóan a mérkőzés feldobással kezdődik, ami igazából felpattintás, a játékosok pedig lendületből ugorhatnak az égbe, megszerezni a kezdés jogát. Az amerikai focihoz vagy rögbihez hasonlóan lehet szerelni az ellenfelet egész durva módszerekkel is, azonban a sérülések elkerülése végett ez csak váll és térd közötti magasságban megengedett. Sok más sporthoz hasonlóan az alapcél pedig a pályán való előrehaladás, majd a pontszerzés.
A pálya alakja semmilyen más „mainstream” sporthoz nem hasonlítható, hiszen egyrészt jóval nagyobb, mint például egy futballpálya, ám ami még fontosabb, hogy ovális alakú, ami különlegessé teszi az ausztrál focit első ránézésre is. Aki ismeri a krikettet, annak persze nem idegen ez a kialakítás, de egy átlag európai szurkolónak azért elsőre furcsa látványt nyújt. A labda is tökéletesen szimbolizálja a különböző sportágak ötvözetét, hiszen átmenetet képez hegyességben az amerikai focilabda és a rögbilabda között.
Persze sok sajátossága is van az ausztrál focinak. A labdával háromféleképpen lehet haladni: futva (itt 16 yardonként le kell pattintani a labdát), rúgva, illetve ököllel ütve. Pontot szerezni rúgva lehet, méghozzá a labda póznák közé juttatásával. Érdekes, hogy négy-négy pózna van a pálya két végén. Ha a középső kettő közé sikerül berúgni a labdát, akkor hat pontot szerez az adott csapat, ha a szélső két „lyukba”, akkor pedig egyet.
Nagyon fontos momentuma a sportnak a rúgás utáni elkapás, amit marknak neveznek és kifejezetten látványosra szokott sikeredni, hiszen nyugodtan lehet az ellenfél játékosát is ugródeszkaként használni hozzá.
Az ausztrál focit – más néven Aussie Rules Footballt, vagy csak simán „Footy”-t – 18 játékos játssza csapatonként egyszerre, három-három cserével. A játékidő négyszer húsz perc, akár 10 perces hosszabbításokkal, ami a labdarúgáshoz hasonló játék nélkül töltött időkből adódik hozzá a rendes játékidőhöz. Az AFL-ben (ausztrál profi liga) 18 csapat küzd egymás ellen márciustól augusztusig, majd a legjobb nyolc együttes részvételével elindul a rájátszás szeptemberben, amit Finalsnak hívnak. A döntő pedig a Grand Final nevet viselik, ami ha úgy tetszik a helyi Super Bowl, és természetesen hatalmas érdeklődés övezi.
Fotó: thefitworldtraveler, port.hu, shutterstock
Facebook
Twitter
YouTube
RSS