Azok a sportolók, akik megnyerik az olimpiát, magukénak tudhatják az örök dicsőséget. Az aranyérem már önmagában maga a díj, de számos országban nem áll meg itt a „nyeremény”. Vannak, akik óriási összeggel, vannak, akik ingyen virslivel lesznek gazdagabbak, és vannak, akiknek tényleg be kell érniük az örök dicsőséggel.
Kezdjük a sort azokkal, akik ugyan szép számmal termelik az aranyérmeket, mégse számíthatnak extra jutalmakra nemzetük szövetségétől. Igaz, az olimpiai játékok eredeti eszméjéhez az ő megoldásuk van a legközelebb, hiszen korábban nem indulhattak profi sportolók az eseményen. Aki pedig pénzt kap a versenyzésért, ugye az már profinak számít…
Nagy-Britanniában például úgy gondolják, az anyagiak nem ösztönzik a sportolóikat, az ő motivációjuk a sport iránti szeretet és az olimpiai eszme. Még a 2012-es hazai (londoni) rendezésű játékokra sem függesztették fel ezt a filozófiát. Rajtuk kívül a téli sportok két kiemelkedő képviselője, Norvégia és Svédország is ezt az elvet követi, nem fizet az érmekért a versenyzőinek. Ők is úgy tartják, ne a pénzért, hanem a dicsőségért küzdjenek honfitársaik, s legyen az is büszkeség számukra, hogy egy nagyon erős válogatottba bekerültek, és képviselhetik hazájukat az ötkarikás játékokon.
Ezekkel a nézetekkel teljesen szembemegy néhány ország, amelyek hihetetlen összegeket ajánlanak fel azoknak a sportolóiknak, akik nyernek nemzetüknek egy érmet. Ebben a tekintetben Szingapúr jár az élen, amely 2016-ban 200 millió forintnak megfelelő dollárt ajánlott az aranyéremért, 100 milliót az ezüstért és 50-et a bronzért. Amikor Joseph Schooling megverte 100 méter pillangón Michael Phelps-t, akkor 30-szor annyit keresett, mintha az amerikai nyerte volna meg a versenyt. Schooling szerezte Szingapúr első és eddig egyetlen olimpiai aranyérmét.
Akadnak olyan helyek is, amelyek nem a pénzdíjukkal emelkednek ki a többiek közül, hanem extrém bónuszokkal. Németország aranyérmesei mindössze 5 és fél millió forintnak megfelelő eurót kapnak, viszont életük végéig ingyen sört is biztosítanak számukra. Fehéroroszországban mindez a virslire igaz. Dél-Korea sportolóinak pedig azért érdemes megnyerni az ötkarikás játékokat, mert akkor mentesülnek a kötelező katonai szolgálat alól.
A magyarok is azok közé tartoznak, akik bőkezűen támogatják olimpiai érmes- és pontszerző sportolóikat. Azon kívül, hogy komoly pénzösszeg (az aranyért 35 millió forint) üti markukat azonnal, életjáradék (havonta nagyjából 237 500 forint) is jár nekik, amit 35 éves kortól kapnak és tegyük hozzá, meg is érdemelnek.
Pénz ide, virsli vagy sör oda, az igazi jutalom akkor is az lehet egy sportoló életében, ha képviselheti országát, örömet szerezhet a szurkolóknak és minden nap rámosolyoghat az érmére, ami sok munkáról, kitartásról, lemondásról és sportemberi nagyságról árulkodik.
Fotók: Sporting News, Time, Independent
Facebook
Twitter
YouTube
RSS