Rákóczi Reni nem csak kiváló sportember, hanem nagy harcos is. Mivel ismeretségünk sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor még együtt edzettünk, a mostani szenzációs eredményeitől függetlenül is elmondhatom róla, hogy ha igazi sportemberrel akar az ember beszélgetni, akkor jó helyen kopogtat nála. Ez azonban önmagában még hosszú ideig nem tette Renit „médiaképessé”, hiszen lássuk be, a média a sikereket favorizálja, és szívesebben számol be egy komoly győzelemről, mint egy kemény felkészülésről. Utóbbi csak a barátok ingerküszöbét lépi át, éppen ezért készül az interjúnk csak most, amikor Rákóczi Renáta a rengeteg kemény edzés eredményeként, a világ legrangosabb kick-box szervezetének profi világbajnoka lett.
Kezdjük azzal, hogy összefoglaljuk ezt a legutóbbi és legtekintélyesebb eredményt, amit sokadszor is nagyon jól esik leírni: sokszoros világ- és Európa-kupa győztes kick-bokszosunk szeptember elején a norvégiai Elverumban lépett kötelek közé, méghozzá az északi ország egyik legsikeresebb bunyósa, a világbajnok Kristin Vollstadt ellen. Párharcuk tétje a WAKO szövetség profi világbajnoki címe volt az 55 kg-os súlykategóriában, melyet egy új szabálynak köszönhetően, a férfiakéval azonos, 12 menetben rendeztek meg. Reni ezen a mérkőzésen végig uralva a szorítót, magabiztosan lett a legrangosabb szervezet világbajnoka, ezzel történelmet írva, hiszen ő az első nő, akinek 12 menetet kellett küzdeni a címért.
Az újdonsült bajnokkal az elmúlt hetekben rengeteg interjú készült, szerencsére ezekből a sportszerető olvasó szinte mindent megtudhatott a világbajnoki címről, ezért én inkább a háttér sztorikról, médiáról, menedzsmentről kérdezem őt.
Ismervén az edzésmunkádat, nagyon megérdemled ezt a komoly címet! Mit jelent ez számodra?
Nagyon sokat! Életem legjobb formájában voltam, minden tökéletesen sikerült, a felkészülés, a súlyhozás és a mérkőzés is. Korábban álmodni sem mertem ekkora lehetőségről, hiszen a WAKO a legnagyobb szervezet a sportágamban és egy sikeres, erős versenyzőt kellett legyőzni a hazájában, majdhogynem neki szervezett eseményen.
Úgy tűnik az eredményedet ezúttal a média is elismeri…
Valóban, mindenki számára érdekesebb lettem a tavalyi évhez képest, de ezt már a vb-cím előtt elkezdtem érezni a Bellator-gála kapcsán. Azt a mérkőzést picit igazságtalannak éreztem, de az ismertségem sokat nőtt.
A Bellator, az egyik legnagyobb ketrecharc-szervezet, idén harmadik alkalommal rendezett gálát Magyarországon. A Bellator Kick-Box 9 programjának keretein belül az ütközetek sorát Rákóczi Renáta nyitotta meg a török Sabriye Sengül ellen, ahol 3 menetet küzdött K-1 szabályrendszerben, végül pontozással alulmaradt.
Hogyan élted meg ezt a vereséget?
A török lány nem egy sportszerű harcos, sem a bunyóban, sem az életben. Általában könnyen verhető ellenfeleket kap, nincs velük túl sok dolga. Közvetlenül utánam is volt még 2 meccse, annyira biztosak voltak a velem kapcsolatos győzelemben, hogy egy hét múlva már másik mérkőzése volt leszervezve. Én úgy látom, hogy nem szeret odaállni olyan ellenfelekkel, akik veszélyesek lehetnek rá és egyáltalán nem tartja be a sportág szabályait sem. A Bellator mérlegelésre is úgy jött, hogy nem hozta a súlyát, pedig én miatta fogyasztottam 60 kilóról 56,7-re. Végül 56 kilóval mérlegeltem, ő pedig 59 kilóval érkezett, ekkor a versenybírók elküldték, hogy próbálja meg hozni a súlyt és jöjjön vissza. Eltűnt egy órára és mikor visszajött továbbra is 59 kiló volt, de azt mondta őt nem érdekli, vagy így lesz meccs, vagy sehogy, ha a versenybíróságnak nem tetszik, akkor büntessék meg. Szerintem nincs benne semmi alázat.
Nem arról van szó, hogy a könnyű ellenfeleket a menedzsmentje választja neki, s egyszerűen csak felépítik a mérlegét egy komolyabb címre?
Valószínűleg erről van szó. Azt értem, hogy amíg lehet verhető ellenfeleket hoznak neki, de egy idő után neki is oda kell állni olyan bunyós elé, aki „odacsap”. Lehet, hogy nem ez a Bellator-gálán látott forma volt életem formája, de úgy éreztem, hogy a meccs meg volt és amikor az ő kezét emelték fel, akkor nagyon meglepődtem. Persze az ítélet nálunk egy szubjektív dolog, a vélemények is megosztóak voltak: volt, aki szerint tényleg nyert a török lány.
Tapasztaltad más mérkőzéseken is, hogy születnek igazságtalan döntések?
Igen, előfordult. A legutóbbi példa erre éppen a vb-címmeccs. Kaptam egy dán bírót, nyilván magyar és norvég nem ülhetett be a neutralitás miatt, de azért a szervezők igyekeztek olyat választani, aki hozzájuk közelebb áll. A mérkőzés egyértelmű volt, jól éreztem magam, nem fáradtam el és végig vezettem. Az eredményhirdetésnél, aztán meghallottam egy nagyon fura ítéletet: egy bírónál 10 menetet hoztam, a másiknál 9-et, a dánnál pedig a norvég ellenfél nyert meg 7 menetet, vagyis szerinte ő győzött. Én nem csinálok ezekből ügyet, de szerintem itt elég nagy a kontraszt és nagyon könnyen kikövetkeztethető az ellentétes döntés oka.
Szerinted egyetlen pillanatra is megfordult a norvégok fejében a gála előtt, hogy simán kikap a versenyzőjük?
Nem hiszem. Kristin Vollstadt nagyon elismert és eredményes bunyós, tavaly egy kézsérülés miatt nem tudták megszervezni neki a vb-címmeccset, ezért lett idén. Amikor hallottunk róla egyből bejelentkeztünk ellenfélnek. Nyilván abban a hitben fogadták el a jelentkezésünket, hogy meg tudnak verni. A mérkőzést és az egész gálát Kristin-nek szervezték, és gondolom nem örültek, hogy elhoztam az övet.
Milyen a csapatod? Van menedzsmented, pszichológusod, dietetikusod?
Nincs. Korábban foglalkozott velem sportpszichológus, de azt mondta, igazából nem kell sokat hozzám tenni. Alkalmaztam a módszereket, amiket javasolt és azt hiszem, sikerült mindent beépíteni. Korábban a legapróbb dolog is kizökkentett, de mára ez megszűnt. Menedzsmentem nincs, szerintem a mi sportágunkban annyira nem is jellemző a külön menedzsment. Nekem elég, ha egy ember van mögöttem, de az legyen százszázalékos. Az edzőmmel összerakjuk a kitűzött célokat, amik a világkupákra vannak ráhúzva. Februárban nyitjuk meg a szezont, ezek a meccsek még szinte tét nélküliek, inkább csak az edzés része. Márciusban van az első fontosabb világkupa, de akkor sem hozok még teljes formát, hanem a májusi magyarországi világkupára van élesítve az első csúcsforma, amit aztán az év végi Eb-re, vagy vb-re hozok újra. Idén három alkalommal hoztam csúcsformát.
Meg lehet élni a bunyóból ezen a szinten?
Szerintem profiként van ebben a sportban pénz, legalábbis a WAKO-nál, a többit nem tudom. Nekem van több támogatóm is, szerencsés vagyok. Táplálék kiegészítő szponzorom és olyan szponzorom is van, aki anyagilag támogat. Dolgozni azért járok, mert hiperaktív vagyok, és néha nem fáradok el eléggé az edzésen, meg ki is kapcsol, hogy emberek között lehetek.
Ha fiú lennél, ugyanezekkel az eredményekkel, akkor lenne különbség pénzben, vagy az ismertségben?
Szerintem nem. Én sosem tapasztaltam semmilyen hátrányt azért, mert nő vagyok.
Mit ad hozzá a karrieredhez, hogy felfigyelt rád a sajtó?
Szerencsére támogatóim voltak az ismertség előtt is, bár ők nyilván nem anyagi okokból szponzorálnak. Örülök, ha az ismertségem okán nekik hasznos is lesz az eddigi segítségük. Egyébként úgy tűnik, az ismertség tovább fokozódik, hiszen januárban indul Magyarország első sport reality-je, az Exatlon Hungary, amiben én is szerepelni fogok. Izgatottan várom és remélem nem csak az én népszerűségem nő, hanem a sportágamé is!
KH
Nyitókép: Presztízs Sport / ifj. Nagy György
Fotók: Rákóczi Renáta
Facebook
Twitter
YouTube
RSS