Már javában folyik a CrossFit Open, ami a nyári világbajnokság előszobája. Itt derül ki, hogy ki lesz, az a 40 férfi és 40 női versenyző, aki összemérheti erejét a végső próbatételeken. Remélhetőleg Horváth Laura is a finalisták között lesz majd, de vajon kik azok, akiken át kell verekednie magát a dobogó tetejéig?
Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy mi is az a CrossFit Games, illetve mekkora teljesítmény volt az valójában, hogy Horváth Laura abszolút kezdőként, tavaly a második helyen végzett ezen a versenyen. A vetélkedés idén is útjára indult, így most Laura legfőbb ellenfeleit mutatjuk be közelebbről.
A címvédő: Tia-Clair Toomey
A 25 éves ausztrál hölgy az elmúlt 4 évben minden alkalommal dobogós helyen végzett a döntőben. 2015-2016-ban a még komoly önbizalomhiánnyal versenyző atléta, két ezüstéremmel gazdagodott, majd 2017-2018-ban sikerült átlépnie a saját árnyékán és a legvégső győzelem is összejött neki. Toomey fiatal kora ellenére komoly sportmúltra tekinthet vissza. Többek között részt vett a 2016-os nyári olimpián súlyemelésben, valamint a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon is, ahol aranyérmet szerzett. Nyilván nem tudjuk mit hozhat a jövő, de egy biztos, ő az egyik, ha nem a legnagyobb esélyes az idei „Games”-en is.
A veterán: Annie Thorisdottir
Az izlandi lány – a maga 29 évével – már rangidősnek számít a sportág berkein belül. Nem mellesleg társtulajdonosa a Crossfit Reykjavik edzőteremnek, ahol órákat tart és a felkészülését is végzi. Ő volt az első női versenyző, aki egymást követő két évben (2011, 2012) is megnyerte a játékokat. Ezen kívül második helyezést ért el 2010-ben és 2014-ben, sajnálatos módon a 2015-ös megmérettetést viszont ki kellett hagynia, mert hőgutát kapott. Az idei év lesz zsinórban a tizedik, amikor harcba száll a „fiatalok” ellen és remélhetőleg most is a rá jellemző széles mosollyal teljesíti majd a nehezebbnél nehezebb feladatokat.
A „mental monster”: Katrin Davidsdottir
A szintén izlandi felmenőkkel rendelkező Katrin már a hetedik döntőjére igyekszik és elnézve a korábbi eredményeit, nem érdemtelenül kapta a „mental monster” becenevet. 2012-ben az első vb- részvétele alkalmával még „csak” a harmincadik lett, míg egy évvel később már a huszonnegyedik. A 2014-es szezont kihagyta és teljes egészében csak a felkészülésre szánta, aminek köszönhetően 2015-ben elhódította az aranyérmet. Ezt a teljesítmény sikerült egy évvel később is megismételnie, így történelmet írt, ő lett a harmadik, aki egymást követő két szezonban is elnyerte az aranyérmet. Katrin 2016-ban sajnos elvesztette legnagyobb szurkolóját a nagymamáját, így neki ajánlotta az utolsó győzelmét a „Games”-en. Különleges kapcsolatukról a következőket nyilatkozta akkoriban:
„A nagymamám Amma volt mindig is a legnagyobb szurkolóm és a legjobb barátom. Egyszerűen fantasztikus volt. Ő volt az egyetlen, aki akkor is állva tapsolt a lelátón, amikor mindenki más csendben üldögélt.”
Ebből a történetből is kirajzolódik, hogy a sportkihíváson felül, mekkora lelki és mentális terhet is kell cipelnie ezeknek az egyedülálló képességű fiataloknak. Nem véletlen, hogy ez a kis közösség, szinte már családként funkcionál, és annak ellenére, hogy egymás ellenfelei, minden versenyvideón vagy dokumentumfilmen, egy nagyon vidám társaság benyomását keltik. Ennek a családnak lett a tagja tavaly Horváth Laura, akinek ezúton is sok sikert kívánunk az idei kihívásokhoz, és reméljük, hogy a 2019-es évben sikerül a döntőbe jutás, majd ott a legfényesebb érem megszerzése.
Fotó: stuff.crossfit.com, pinterest.com, telemundodeportes.com, games.crossfit.com, theant.co
Facebook
Twitter
YouTube
RSS