2028-ig az olimpiák helyszíne véglegesített, a versenyszámoké kevésbé. Bár a tokiói játékokra már lezárult a javaslattevés a bemutató sportágak tekintetében, a távoli jövő még tartogathat meglepetéseket. Ki tudja, talán a régmúlt homályába veszett sportágak egyike is megjelenik újra…
A kötélhúzást senkinek sem kell bemutatni; a testnevelés órák egyik legjobb erőmérője, amikor két osztály megmérkőzik egymással. Nos, ha száz évvel korábban járnánk, egy-egy tehetséges kolosszus, akár a magyar válogatott keretbe is beküzdhetné magát a tornaterem parkettájáról, hiszen 1900 és 1920 között az olimpia programjában szerepelt ez a versenyszám. Korábban korlátozták a csapatok számát nemzetenként egyre, majd később engedélyezték, hogy többen is indulhassanak. Így történt hát, hogy 1908-ban csak briteket láthattunk ácsorogni a dobogó első, második és harmadik fokán. Ami a jelenben érdekes lehet, hogy jelölték a kötélhúzást, mint új olimpiai sportágat a 2020-as olimpiára ám a kérvény elutasításra került, így más téren kereshetjük majd a „huzavonát” Tokióban.
A diákok másik nagy kedvence, a kötélmászás, mely – az iskolai misztikus számot követve – ötször szerepelt az ötkarikás programban. Az első, 1986-os athéni olimpián csupán két versenyző tudta felküzdeni magát 14 méteres magasságba (Nikolaos Andriakopoulos és Thomas Xenakis), ezért a 20. században felére, 7 méterre csökkentették a kötél hosszúságát. E versenyszám első számú szabálya, hogy csak a kezét használhatja az atléta. A bírók nemcsak a mászás sebességét, de a versenyző technikáját is pontozták, ám a szempontrendszert lehetetlennek bizonyult felkutatni. A nem kis teljesítményt követelő sportág 1932-ig tartotta magát az olimpiákon.
Az állatvédők bizonyára nem hagynák szó nélkül az élő galamblövészetet. Nem véletlen, hogy mindössze egy alkalommal, 1900-ban, a párizsi játékokon vitézkedhettek az indulók. Részletesebben: a madarakat egyesével eresztették útnak, és az nyert, aki a legtöbbet szedte le a levegőből, viszont aki kettőt elmulasztott egymás után, automatikusan kiesett a versenyből. A helyszín egy vesztes csatamezőhöz hasonlított az esemény végeztével, így nem került többé megrendezésre. A 20. században tagadhatatlan, hogy a nemesek sportja volt a lövészet, de szerencsére tárcsákra cserélték az élő állatokat.
Ha már az egyslágeres számoknál járunk, nem maradhat ki a sorból a roque sem, melyre csak az amerikaiaknak volt kerete, így ők sorakoztak fel mindhárom éremért az átadáskor. A kriketthez hasonlító kikapcsolódási formát az évszázad játékának tartották, mégsem nyerte el az emberek tetszését olyannyira, hogy St. Louis után is ott legyen az olimpiai játékokon.
Míg manapság Magyarország a vizes sportokban remekel, régen nemigen voltunk az élen például az akadályúszásban. Az úszásnak ezt a formáját manapság családi napokon előszeretettel népszerűsítik, valamint a „nagyhalak” is szívesen szórakoznak egy-egy megterhelő edzés vagy verseny után. Az akadályúszás lényege az volt, hogy a versenyző az útjába kerülő rudakon átúszott valamint a Szajnába merült, mivelhogy néhány csónak alatt át kellett bújni. Érdekesség, hogy az a Frederick Lane nyert 1908-ban – szintén egy alkalommal volt olimpiai szám -, aki a sima gyorsúszásban is az élen járt.
Az egyéni szinkronúszás fogalma a mai napig kaotikusnak bizonyul, hiszen felmerül a kérdés: hol a szinkron, ha az úszó egyedül van a vízben? Nyilván a zenével és önmagával is meg kell találni a közös hangot, amit – mint azt már többször láttuk – nehéz meglelni, különösen a víz alatt, ahol a muzsika nem éppen a legjobb minőségben hallható. A kritikus névvel ellátott versenyszámot több negatív szó is érte, de háromszor (1984, 1988, 1992) mégis megrendezték.
A lista ezzel még korántsem ért véget; érdekesebbnél érdekesebb sportágak fordultak meg az olimpiákon, melyekről a későbbiekben olvashatnak.
Fotó: Nemzeti Sport, ellenfelem.hu, wikipédia, maxresdefault
Facebook
Twitter
YouTube
RSS