A sepak takraw fogta a plázsokon divatos, lötyögős labdázgatást és artistamutatványokkal teli, adrenalin dús látványsporttá varázsolta. Ám a lábtoll-labda sem sokban marad el rokonától, és ami számunkra ennél is fontosabb: a világ élvonalába tartozunk.
Mielőtt továbblépünk, érdemes ezt a sepak takraw videót megnézni:
A takraw egyik rokonsportágában, a lábtoll-labdában értük el legkiemelkedőbb eredményeinket, meséli Fehér János, a Magyar Lábtoll-labda Szövetség elnöke. A játék lényege, hogy egy 11×6 méteres pályán (lényegében egy tollaslabda pályán) 3 fős csapatokban kell a speciális gumitalpas, tollal dekorált játékszert átjuttatni az ellenfél oldalára. Erre négy érintése van egy csapatnak, a cél pedig természetesen az, hogy a labda földet érjen a rivális térfelén. Egy meccset két, 21 pontig menő, nyert játszmáig játszanak, amit legalább két ponttal kell megnyerni. A helyzetet nehezíti, hogy ezt egy 160 centiméter magas (hölgyeknél 150) háló felett kell végrehajtanunk.
A futballal ellentétben, itt a sport őshazája Kína, és a megszületése óta a trónus legtetején csücsül. Az ezüst és bronzérem is leggyakrabban kelet-Ázsiában marad, de vajon melyik válogatott követi az említett érmeseket leggyakrabban? Nos, a magyar! Az Európa-bajnokságokat sorra domináló válogatottunk (érzékeltetésképpen: nem volt még olyan Eb, ahol a 7 versenyszámból, legalább 5-öt ne nyertünk volna meg 2003 és 2016 között) a világversenyeken a dobogó legalsó fokáért szokta a legnagyobb harcokat vívni, átlagban pedig a harmadik és hatodik helyek között találunk piros-fehér-zöldbe öltözött versenyzőket.
Jöjjön egy kis történelemlecke: A lábtoll-labda, illetve rokonsportága, a felvezetésben emlegetett sepak takraw is kelet-ázsiai eredetű sportágak, előbbi Kínában, utóbbi Malajziában és Thaiföldön népszerű igazán.
Az európai meghonosításában egy német mérnök, Peter von Rüden vállalt elévülhetetlen érdemeket. Az úriember kínai utazása során találkozott a sporttal, amit egy ajándék labdával hazatérve, elkezdett népszerűsíteni barátai és ismerősei körében. Ez odáig fajult, hogy 1991-ben megalapította az FFC Hagen-t, az első európai lábtoll-labda klubot, majd rá három évvel, I. German Opent is megszervezte, amin már magyar klub is részt vett. Itthon az „Utazás ’92” kiállításon debütált és Butor Klára lévén az Úttörő Szövetségben kezdett el terjedni. Az első itthoni, 1993-as versenyt két évvel követte a honi szövetség megalapítása, amelynek Fehér János elnök akkor a titkára volt.
Mit tegyen az, aki szeretne a világhírű magyar csapatba bekerülni? Komoly eszközigényről nem beszélhetünk, ugyanis mind a labda, mind egy jó minőségű háló könnyen beszerezhető (előbbi 2.000 forint körüli összegért, utóbbi 14.000 forint). Magyarországon, főleg az alföldi régiókban találhatunk lábtoll-labda klubokat, a legnagyobb egyesületet, a sportág bölcsőjeként ismert Újszász városa biztosítja, de Szolnokon, Nagykanizsán és Dunaújvárosban is találhatunk csapatot. S ha nincs egyesület a közelben? Egy labda elég, hogy elindítson valami nagydolgot, ahogy azt von Rüden példája is mutatta.
Fotó: shuttlecock-world
Facebook
Twitter
YouTube
RSS