Magyarország „aranyos” téli sportja

Hazánkban már több mint száz éve gyorskorcsolyáznak, de a rövidpályás változatát csak 1985-ben kezdték el űzni. Sikerekről a kezdeti időkben nem lehetett beszélni, aztán a kétezres évek változást hoztak, jöttek az első jó eredmények, azonban továbbra sem tartoztunk a világ elitjéhez. Egy fecske nem csinál nyarat – szól a mondás, de 2012-ben érkezett egy olyan személy az edzői stábba, aki óriási szerepet játszott a sportágban elért sikereinkhez.

1987-ben ott tartott a magyar rövidpályás gyorskorcsolya, hogy egy hollandiai versenyre a női és férfi versenyzőnk egy pár korcsolyával utazott ki, amelyet cserélgettek a versenyeik között. A szövetség tudta, hogy ez az állapot tarthatatlan, így elkezdtek rendes korcsolyákat szétosztani a fővárosi és vidéki műhelyek között. A fejlődés elkezdődött, de az első komoly sikerhez egészen 2006-ig kellett várni. Az akkor 16 éves Knoch Viktor a torinói olimpián 1500 méteren ötödikként ért célba, ezzel ő szerezte meg Magyarország első olimpiai pontjait a sportágban. Ugyanitt, ugyanezen a távon egy női versenyzőnk, Huszár Erika is robbantott, az ő negyedik helye azt jelentette, hogy 1948 után először szerzett pontot két versenyzőnk is téli olimpián. 2009-ben pedig a női váltónak (Huszár Erika, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Keszler Andrea) köszönhetően megszereztük első aranyérmünket az Európa-bajnokságon.

A legnagyobb gondot továbbra is az jelentette, hogy a felnőtt versenyzők nem kaptak állandó támogatást. Aki nem tudta finanszírozni versenyzésének költségeit, az hamar abbahagyta. Gyakorlatilag csak az utánpótlást építették, de nem foglalkoztak a már kinevelt sportolókkal. 2012 két kiemelten fontos változást is hozott. A gyorskorcsolya bekerült a kiemelt sportágak közé, amely már biztosította a felnőtt sportolók ösztöndíját is, valamint Magyarországra érkezett Zhang Jing (Lina) edző is, aki korábban már nevelt ki olimpiai bajnokot. Az ő vezetésével kezdődött el a folyamat, amelynek végén felkapaszkodtunk az élbolyhoz a férfi és női mezőnyben is.

A kínai edzőnő elképesztő lelkesedéssel vágott bele munkájába, de nem volt könnyű dolga. Kínában a gyorskorcsolya már harminc éve a legmagasabb szinten van, kiépített edzésrendszerrel. Ott a csapat együtt él, napi 6-8 órát is edzéssel tölt, és külön kijelölt időszakban járnak iskolába. Ezzel szemben itthon a tanulmányokra is koncentrálnak a sportolók, éppen ezért maximum 2-3 órát töltöttek a jégen. Lina azonban fokozatosan növelte az edzésidőt, míg végül itthon is kialakult, hogy naponta akár 8 órát is edzéssel töltsenek a versenyzők.

Szakmailag elsősorban a technikán csiszolt, ugyanis erre korábban kisebb hangsúlyt fektettek az edzők. Ezen kívül a mentális felkészülés az, amiben sokat kellett fejlődnie a magyar csapatnak, mert a fontos versenyeken sokszor rontottak a versenyzők. Természetesen a szakmai stáb többi tagja is hozzátette a saját tudását, minden siker ugyanúgy az ő érdemük is, ahogy Zhang Jinggé.

Hogy hol tart most a rövidpályás gyorskorcsolya Magyarországon? 2016-ban Szöulban Liu Shaolin Sándor 500 méteren megszerezte hazánk első világbajnoki aranyérmét, összetettben pedig harmadik lett. Öccse, Liu Shaoang 500-on bronzérmet, 1500 méteren ezüstérmet szerzett. A 2018-as téli olimpián, Phjongcshangban pedig szenzációs versenyzéssel férfi váltónk (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba) első helyen ért célba, ezzel megszerezve Magyarország első téli olimpiai aranyérmét.

(folytatjuk)

Fotók: MOKSZ, BostonHerald, origo