Miért utálja mindenki az RB Leipzig-et?

A RassenBallsport Leipzig Németország, de talán a futballvilág egyik legellenszenvesebb csapata több felmérés szerint is. Miért fogadja óriási mértékű utálattal a legtöbb ultracsoport őket, a tehetséges fiatalokkal, szemkápráztató játékra képes együttest? Az indok, hogy a lipcsei klubnak nem csak egy korábbi egyesület bekebelezését, hanem a Bundesliga gazdasági rendszerének kicselezéséért járó béklyót is magán kell viselnie.

Amikor a Red Bull felvásárolta az SSV Markranstädt együttesét 2009-ben, teljes mértékben újraformálta azt: átnevezték, új színekkel, címerrel és vezetőséggel indultak neki az új szezonnak, immáron RasenBallsport Leipzig néven. Dietrich Mateschitz elnöknek az volt a célja, hogy az RB Leipzig 10 éven belül a Bundesligában szerepeljen és a korábban, Ausztriában alapított Red Bull Salzburggal ellentétben, már a nemzetközi porondon is tudjon eredményeket produkálni. A projekt sikerült: a magyar válogatott Gulácsi Péterrel és Willi Orbánnal felálló lipcseiek már a harmadik szezonjukat kezdik a német elsőosztályban, bemutatkozó szezonjukban pedig rögtön a második helyen végeztek, kvalifikálva magukat a Bajnokok Ligájába. A látványos eredmények és a közönségszórakoztató játék ellenére a fanatikus, a sport „tradicionális formáját” kedvelő szurkolók sosem fognak megbocsájtani a vörös bikáknak.

Első lépésben a Markranstädt csapatának lenullázása húzta ki a gyufát a futballkedvelők körében. Az Austria Salzburg és a New York Metrostars után az SSVM volt a harmadik klub, amin elvégezték a teljes körű átalakítást az osztrákok, magukra haragítva ezzel az akkor ötödik osztályban szereplő csapat rajongóit. Egy önmarketinggel teletömött, jól megtervezett gazdasági projekthez „áldoztak fel” egy történelemmel, hagyományokkal és identitással bíró egyesületet, s ezért a bűnért hosszasan kell még vezekelnie az RBL-nek.

A második „zavaró” tényező a klub elnevezése volt. Mivel a német szövetség ellenzi azt, hogy egy csapat nevében bármilyen márka-, vagy cégnév feltűnjön, a Red Bull-nak egy különleges megoldást kellett kitalálnia: korábbi együtteseinél gond nélkül szerepelhetett az adott projekt mellett a vörös bikákat hirdető felirat, itt viszont egy szójátékot alkalmaztak. A „Rassenballsport” rövidítése megegyezik az energiaital gyártó monogramjával. A szó eredeti formájában egy füvön játszható labdajátékra (boche) utal, de ezzel sikerült megoldani azt, hogy a csapat nevében ott legyen az anyavállalat jellegzetes betűpárja.

A harmadik, a német szurkolók által legnagyobbnak tekintett vétek az 50+1 szabály kijátszása volt. Németországban ez a határozat kimondja, hogy a klubok több, mint 50%-át a szurkolóknak kell birtokolniuk, ezzel megakadályozva, hogy a hatalom egyetlen vállalat kezében összpontosuljon. A tulajdonosi körbe egyszerűen lehet bekerülni: az éves tagdíj befizetésével. Dortmundban majd 140.000 „tulajdonolja” a klubot, míg Lipcsében mindössze 17 fő kezében van a döntés lehetősége. Ennek az az indoka, hogy olyan tagdíjat szabtak meg (800 euró, szemben a Dortmund 62-ével), amit a „hétköznapi” szurkoló nem tud fizetni, ellenben a Red Bull alkalmazásában álló közép- és felsővezetők igen. Mivel ezek a személyek nem a cég nevében, hanem civilként vásárolják meg a szavazati joggal csak bizonyos esetekben bíró tagságot (egyfajta stróman-rendszert kialakítva), a Mateschitz-vállalkozás teljes hatalommal bírhat az RB Leipzig felett. A tény, hogy kizárták a szurkolókat a vezetésből nem könnyíti meg az azonosulást a klubbal, de mégsem maradt szurkolótábor nélkül az RBL.

A játékkal kapcsolatos hozzáállásuk példaértékű: fiatal, 18-24 éves játékosokból igyekeznek építkezni, akiket később értékesítenek, pótlásukra pedig ismét az utánpótláshoz nyúlnak (vagy a rokon klubokhoz – így jutott el Gulácsi Péter is a Salzburgtól a Leipzighez). A bevétel ellenére nincs nagy költekezés, hiszen a legdrágább igazolásuk Nordi Mukiele 22 millió euróba került (ezzel szemben a legdrágábban értékesitett játékosuk Naby Keita, 85 millióért kelt el). Agresszív támadójátékkal rukkolnak elő, ebben a szezonban a második legtöbb gólt (30) ők szerezték házi gólkirályuk Timo Werner 10-et vállalt ebből.

Az RB Leipzig még feltehetőleg sokáig fogja elszenvedni a kritikát a szurkolók részéről, viszont azt nem szabad elfelejtenünk, hogy hány remek játékost és adott a labdarúgás világának ez a klub. Nem utolsó sorban, nekünk magyaroknak is kedves lehet a klub, ahol Lőw Zsolt pallérozódott, hogy most a PSG másodedzője lehessen, ahol Gulácsi Péter és Willi Orbán dolgoznak össze azért, hogy a válogatottban is a legtöbbet tudják elérni majd együtt… és talán itt játszik majd hamarosan a magyar futball csiszolatlan gyémántja, Szoboszlai Dominik is.

Fotó: RBLeipizg, Getty/AFP, Gepa, wallpaper