Muaythai, a „szent őrület”

A thai box hazai története nem a közelmúltra nyúlik vissza, mégis a legnagyobb változások, és az eredmények csak az elmúlt években jutottak el igazán a sportszerető közönséghez. Világbajnoki- és Európa-bajnoki érmek, remek szereplések, amelyektől hangos volt a sajtó 2018-ban. Szabó Lászlót, a Magyar Muaythai Szakszövetség főtitkárát kérdeztük a sikerek mögött álló munkáról és a fejlődés irányáról.

Minden út elkezdődök valahol, önök honnan indultak?

A sportág hazai történetéről sok legenda van, ahogy mondják, mindig a győztesek írják a történelmet, ezért a kép mindig változott, attól függően, hogy éppen ki irányította a sportágat.  A tény az, hogy a ’80-as évek legelején már többen elkezdtek érdeklődni a muaythai, vagy thai boksz iránt, de a legrégebben Pécsett Blazsekovics Ferenc foglalkozott vele komolyan, Budapesten pedig Rehák György és Tölgyessy Csaba nevéhez fűződik a történetünk. Ők kezdtek el először a muaythai szabályrendszerhez nagyon hasonló küzdősporttal foglalkozni Magyarországon, és az őket követő és hozzájuk tartozó emberek sok-sok éves munkája az, ami végül hazánkkal megismertette ezt a sportágat. Persze volt, aki más megközelítésben foglalkozott a thai box-szal és nem lehet kihagyni Bata Tamás nevét sem, akinek nagyon sok munkája van a hazai muaythai megerősödésében. Sok ember érdeklődése, munkája és leginkább szerelme van abban, hogy a sportág a rengeteg konfliktus és hullámvölgy, szakadás és összeborulás után, itthon mégis gyökeret tudott verni és ilyen szintre fejlődött, ahol ma tartunk.

És mikor lettek önálló szövetség?

1994-ben alakult meg a Magyar Thai Boksz Országos Sportági Szakszövetség, aztán 2001 elején az új sporttörvénynek megfelelően a Szakszövetség újra alakult és új vezetőséget választott. Nevét az IFMA Világszövetség kérésére, Magyar Amatőr Muaythai Sportági Országos Szakszövetségre változtatta. 2006-ban a sportág elnyerte az AGFIS (Sportaccord) tagságot és 2009 augusztusban a a Magyar Amatőr Muaythai Sportági Országos Szakszövetséget a Fővárosi Törvényszék a új besorolással a szakszövetségek közé vette. Az szakszövetség életében az elmúlt 2-3 év eredménye az a közös akarat, ami lendületbe hozta a sportágunkat, a jelenlegi vezetésének pedig csak egy szempont számít: a sportolóink érdekei, és ezért mindenki hajlandó volt összefogni.

Egy lényeges változás kívülről is jól látható volt az elmúlt évben a korábbiakhoz képest és ez a sportág kommunikációja. Teljesen egységes és folyamatos, minden hír azonnal megjelenik a sajtóban és biztos vagyok benne, hogy ez érezhető növekedést jelent a sportág ismertségében is.

2017 decembere óta vagyok a szövetség főtitkára, de már előtte részt vettem a szövetség életében helyettes szövetségi kapitányként. 2016 májusában egy svédországi IFMA (Muaythay Világszövetség) világbajnokságon jelen voltam egy konferencián és ott döbbentem rá, hogy micsoda lehetőségek vannak a sportágunkban, és mennyire nem tudunk ezekről a nemzetközi lehetőségekről semmit. Már a repülőn hazafelé elkezdtem összerakni a sportág kétéves tervét, amiből néhány pontot már az akkori vezetés is elkezdett megvalósítani, amióta azonban nagyobb a hatásköröm, céltudatosan haladunk sorban ezeken a pontokon. Nagyon fontos része a stratégiánknak a kommunikáció! Azt vallom, hogy nem elég nagynak lenni, nagynak is kell látszani, illetve ha nagynak látszunk, előbb-utóbb nagyok is leszünk. Nagy szerencsénk van, mert van mit kommunikálnunk, hiszen most a sportágunkban van egy tehetséges generáció, akikre építhetünk.

Tényleg szerencse, ha sok tehetség van a sportágban, de elég ez a sikerhez?

Meghatározó, de nem elég. Kell hozzá egy olyan nyitott edzői gárda, akik hajlandóak a képzésre, képesek az új trendek felismerésére és elfogadják azokat. Sőt! Esetünkben nem csak felismerik és elfogadják, de áldoznak is a tudás megszerzésére. Vannak olyan egyesületeink, akik saját szervezésükben folyamatosan hoznak hazánkba olyan külföldi mestereket, akik élen járnak a sportágban. 2018-ban Artur Kyshenko járt nálunk, előtte pedig Liam Harrison és a sportág jelenlegi legnagyobb sztárja Saenchai Sinbimuaythai rendszeres vendégünk. Skrobár Róbert és Beck Jenő minden évben olyan 9 napos nyári edzőtábort szervez versenyzőinknek (Muaythai Island néven) a szentendrei Pap-szigetre, ahova jónevű thai edzőket hoznak, az edzőink pedig rendszeres látogatói a thaiföldi edzőtáboroknak, ahol beállnak a napi két edzésre és töltődnek az országgal, a sportággal, no meg a tudással.

Mi az építkezés célja?

Most nagyon fontos része a terveknek, hogy olimpiai várományosok vagyunk és ebben a csodában, hogy valóban odakerülhetünk, nagyon hiszünk. Amíg el nem érünk az olimpiai részvételig, addig a legnagyobb esemény a sportág életében a világjátékok, arra koncentrálunk, és én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a mostani versenyzői felhozatal olyan, hogy éremmel, akár a legfényesebbel is hazatérhetünk.

A jelenlegi csapat valóban erős, de mi a helyzet az utánpótlással?

A kommunikációval célunk többek között a sportággal kapcsolatos sztereotípiák leküzdése, amivel már most is sokat haladtunk, ezért is merik a szülők mára egyre nagyobb számban elengedni a gyermeküket egy muaythai edzésre. A mostani gyerekek láthatnak olyan thai boxosokat, akiket az edzőik a világ élvonalába is képesek eljuttatni. Ilyen idolok nélkül szerintem nem lehet az újabb generációt kinevelni. Nálunk nem csak tehetséges versenyzők vannak, de az edzőink jelentős része is komoly sportolói eredményekkel büszkélkedhet.

Az edzők kapcsán azonban nem elégszünk meg az ő kiváló sporteredményikkel, az edzőképzés szintén stratégiai fontosságú kérdés, ezért felvettük a kapcsolatot a Testnevelési Egyetemmel és szeretnénk, ha Magyarországon elindulna a muaythai szakedzői képzés.

Ugyanakkor fontos lenne hazahozni kiemelt sporteseményeket, ezért 2020-ban Európa- bajnokságot szeretnénk rendezni Budapesten.

Mennyire fontos része a stratégiájuknak a sportdiplomácia?

Nagyon! 2016 óta egyre nagyobb számban veszünk részt a nemzetközi eseményeken, de 2017-ben lett ez igazán sportdiplomáciai kérdés. A minszki világbajnokságon elveszítettünk egy olyan mérkőzést, amelyről azt hittük, hogy magyar, nevezetesen Spéth Norbert győzelmével ér véget. Nem így történt, ezért vettem a bátorságot és kértem a világszövetség főtitkárától lehetőséget egy beszélgetésre. Akkor még csak helyettes kapitány voltam, ezért meglepte őket a kérésem, de mégis megkaptam az időpontot. Számukra szemmel láthatóan meglepetést okozott, hogy nem a bírói döntésüket kérdőjeleztem meg, hanem megkérdeztem, mit tehet a magyar csapat azért, hogy nagyobb elismerésben részesüljön egy ilyen világversenyen. Az volt a szándékom, hogy tudassam velük, nem szeretnénk többet azok lenni, akik érdemtelenül maradnak alul.

Erre ők?

Azt tanácsolták, hogy egyre nagyobb csapattal érkezzünk, minél több eseményen vegyünk részt, és hozzunk nemzetközi bírókat is magunkkal, ami segít abban, hogy ismertek és elfogadottak legyünk. Ezekre a területekre tehát kiemelt figyelmet fordítunk és a bírói kérdésekben is nagyon megerősödtünk.

Ez elég költséges dolognak hangzik.

Valóban költséges, de a csapatunk 90%-a saját költségén utazik a versenyekre. A szakszövetség indul minden lehetséges pályázaton, amit a szakállamtitkárság kiír. Szponzorokban nem vagyunk erősek, mert a muaythai egy rétegsport, de mi ezt nem bánjuk, sőt, igyekszünk a sportágunkat a különlegességeinek megfelelően kezelni. Ez nem megélhetési sportág, de szeretnénk mégis életpálya modellt felépíteni a versenyzőinknek és ebben nagy segítség, hogy ha sikerül győzni a világjátékokon, akkor az aranyérmes hazai versenyzőnk már életjáradékban részesül az eredménye után. Ezzel is igyekszünk a sportágban tartani a fiatalokat az iskolai éveik után.

Megtudhatjuk, hogy mennyiből gazdálkodnak?

Jelenleg egy nagyobb szövetség számára „megmosolyogtató” állami támogatással működünk, amiért nagyon hálásak vagyunk, de ez az életben maradáshoz elég. 10 millió forint az éves támogatásunk, ami „éhen halni sok, jóllakni kevés”. Készítettünk egy kalkulációt, ami egy vállalható és fentartható fejlődés lehetőségét biztosítaná a muaythainak – anélkül, hogy személyiség torzuláson esne át néhány ember. Ez az összeg a jelenlegi háromszorosa, vagyis 30 millió forint lenne az első 5 évben. Ha számolhatnánk a szakállamtitkárság részéről egy ilyen folyamatos támogatással, akkor meg tudnánk valósítani azokat a szakmai programokat, szemináriumokat és külföldi edzőtáborokat, amelyekkel a sportágban tudnánk tartani a gyerekeket. Ezt a támogatást egészítené ki a tagdíjakból és a szponzori támogatásokból befolyó összeg, ami a 30 millió forintnak körülbelül a 10%-át jelentené.

Többször is említette a hazai rendezésű Eb-t. Hogy áll a pályázat, kik a riválisok?

Jelenleg az egyetlen vetélytársunk Róma, és a pályázati anyagon nagy erőkkel dolgozunk. Több formális egyeztetésen vagyunk túl a szakállamtitkársággal is, akik többek közt egy nagyon részletes, több éves pénzügyi tervet várnak tőlünk. Ezen az eseményen körülbelül 800 látogatóval vagyis a 10 nap alatt 8000 vendég éjszakával számolunk, aminek a gazdasági jelentősége is számottevő. Az EMMI rengeteg kérdésének is nagyon örülünk, hiszen komoly érdeklődéssel fordulnak felénk, és úgy gondoljuk, nekünk is fontos mérce, hogy mennyire tudunk felkészülni. Ha nem tudunk ezekre a kérdésekre kielégítő válaszokat adni, akkor nem vagyunk alkalmasak egy ilyen esemény megrendezésére sem. Én hiszek benne, hogy ezt megcsináljuk és a sportolóinkat is hihetetlenül motiválja, hogy magyar közönség előtt szerepelhetnek.

Hogy foglalná össze, mi a sportág erőssége?

A mi sportágunkban az anyagi érdekek még nem írják felül a sportág érdekeit és nincsenek megvásárolható emberek sem, hiszen a legtöbben 15-20 éve csinálják a dolgukat szerelemből és ezt a szemléletet próbáljuk tovább adni, hogy megőrizzük a sportág tisztaságát. A méretünkből adódóan mindenki ismer mindenkit, segítjük és támogatjuk egymást és a sportágunkat is. Nincs elszakadva a hivatásos tagozat az amatőröktől, a Magyar Muaythai Szakszövetség hivatásos tagozata felügyeli a profikat, ami nagyon jó döntése volt a jelenlegi vezetésnek. Nálunk ezen a területen nincs semmilyen feszültség és átjárhatóság is van a két szabályrendszer között.

A sportágunk szerencséje, hogy köthető egy országhoz, egy kultúrához, valamint egy földrajzilag és spirituálisan egyaránt megfogható jelenséghez. Állóharcban nincs ennél bonyolultabb stílus, összetett felkészülést igényel és elhivatottságot. A lényeg, hogy kell hozzá az a „szent őrület”, amitől minden thai box-os különlegesnek érzi magát…

KH

Fotók: Magyar Muaythai Szakszövetség

Nyitókép: Kőhidai Szabolcs – “Igazi Pillanatok”