A világ legnagyobb vállalatai közé emelkedtek, napjainkban mindenki ismeri őket. Megkerülhetetlen alakjai lettek az egyetemes sportnak, ruháikkal, cipőikkel és egyéb kiegészítőikkel mindenhol ott vannak. Ki gondolta volna, hogy ezek a multinacionális cégek is egy egyszerű ötletből születtek. Sorozatunkban most egy olyan vállalatot mutatunk be, amelyet egyszer már megcsapott a megszűnés szele.
Mostani történetünk egészen a 19. század második feléig repít minket vissza az időben, mikor is Charles Goodyear megkapta a szabadalmi jogot a vulkanizált gumira. A híres iparos és feltaláló az abroncsforradalom mellett nem is gondolta volna, hogy a cipőgyártásra is rendkívül nagy hatással lesz majd, pedig a dolgok későbbi alakulása ezt támasztotta alá.
Nagyjából 50 évvel a fenti eseményeket követően az amerikai Marquis Mills gondolt egyet, és az addigi kalucsni előállítás helyett figyelmét és cégét az egyre nagyobb piaci tortaszeletet kihasító sportlábbelik irányába fordította. 1908-ban elkészült az első műremek, amely egyszerűen csak a Nem Csúszós nevet kapta, de mentségére legyen mondva, hozta is, amit ezzel az elnevezéssel vállalt.
A következő fontos állomás 1920-ban volt, még a marketing iparág megszületésének hajnala előtt. A cégnél rájöttek arra, hogy a praktikumot fel kell váltsa a kreativitás és a jobb eladhatóság, így a No Skid után megszületett a mai napig ismert All Star elnevezés. Ezzel azt a célt tűzték ki a vállalkozás lobogójára, hogy a sportolók számára ne legyen kérdés, milyen cipőben érhetnek fel a csúcsra.
Nem mindenkinél arattak osztatlan sikert a spéci csukák, 1920-ban egy érzékeny lelkű kosárlabdázó, Chuck Taylor személyesen ment el az entitás főhadiszállására, hogy panaszt tegyen egy használat közben szerzett sérülés miatt. Azonban mire észbe kapott, már értékesítőként alkalmazták és az új márka nagykövete lett.
Munkásságát óriási siker koronázta – nem mellesleg az egyik leghíresebb modellt is róla nevezték el később, amiből jelenleg minden harmadik másodpercben eladnak egy párral a világon – a több szempontból is egyedülálló és a politikai körítés miatt meglehetősen megosztó 1936-os, berlini olimpián az amerikai férfi kosárlabda csapat Converse cipőkben lépett pályára és nyerte meg az aranyérmet hazájának.
A következő lépcsőfokot a második világháború hozta el, az USA haderőnemeiben a fiatal férfiak cikkünk főszereplőjével a lábukon mentek a gyakorlóterekre, mielőtt még éles bevetésekre került volna sor.
Így érkeztünk el a vállalat aranykorát is jelentő időszakhoz, az 50-es, 60-as évekhez, amikor például az NBA akkori csillaga, Wilt Chamberlain egymaga 100 pontot szórt egy mérkőzésen, méghozzá Converse alkalmatosságokban.
Sorozatunkban egyedülálló a mostani „főhős”, ugyanis 2001-ben kis híján csődbe ment a nem megfelelő üzletpolitika és a kétségtelenül erős versenytársak miatt. A teljes összeomlást végül úgy sikerült elkerülni, hogy a Nike felvásárolta a céget és új életet lehelt belé.
Napjainkban immár leányvállalatként működve a Converse 1,8 milliárd dollár körüli éves árbevétellel (kb. 505 milliárd forint) és 2500 feletti alkalmazottal dolgozik azon, hogy tovább írja a 111 éves brand történetét.
Fotó: davegeorge.blog.mypalmbeachpost.com, heddels.com, wikipedia.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS