Street-workout – Erő, fegyelem és egyensúly

Az erő éppúgy, mint a tudás, hatalom. Molnár Barnabás, Magyarország egyik legkiválóbb street-workout-osa pontosan tudja ezt és azt is, hogyan teremtse meg életében az összhangot a család, barátok, edzés, tanulás és párja közt, még akkor is, ha ez olykor nem egyszerű. A Cropp Clothing 21 éves versenyzője tudatosan készül a jövőjére, hajszolja a sikert és eközben edzőként is tevékenykedik.

A street-workout-ról manapság egyre többet hallani, de pontosítanál mi is ez pontosan?

Olyan ez a sport, mintha a tornát kivinnénk az utcára, hiszen a tornászoknál van például a nyújtó, párhuzamos korlát, talaj, melyek ugyanúgy megtalálhatók az utcán is. Annyi a különbség, hogy a szabad ég alatt hegesztett vas található, ami talán az időtállósága miatt gazdaságosabb. Ez nem rugózik, ergo nem ad plusz lendületet a dinamikus elemeknek.

Egyre több parkot építenek…

Egy-egy kerületben, néha túlzásnak érzem a 4-5 parkot, mert nem használják ki az emberek, de elmondhatjuk, hogy van. Minden esetre örülök, hogy egyre többen „ütköznek bele” ebbe a sportágba. Ami pozitív számomra, hogy nem egyhangúak az edzések, mivel a parkok különbözőek, és a felszerelések is eltérőek, s itt most elsősorban az elrendezésre gondolok, valamint a korlátok magasságára.

A tornaszerek gyártása itt is üzlet lesz hamarosan?

Hogyne. Főleg azért, mert ez az a sportág, amit teljes mértékben fel kell építeni, hiszen ritka, ha valaki egyből jó ebben. Tehát kellenek a rávezető szerek, melyek segítségével felezni vagy akár harmadolni lehet a testsúlyt, s ezeket a megfelelő gyártótól érdemes beszerezni, ha hosszútávra tervezünk.

A sérülésveszély viszont nem hiába téma…

Komikus, mert saját magunknak keressük a bajt általában, mivel nem szorulunk szigorú szabályok közé, ahogy a tornászok. Ők 200 százalékban tökéletes gyakorlatokat visznek véghez. Őszintén mondom, hogy meglepődnék, ha valaki tornász múlt nélkül utánozni tudná őket. Ezzel szemben sokan, akik nem strukturáltan edzenek, megsérülnek. Én nagyon figyelek a nyújtásra is, bár nem szeretek. De ki szeret?! Visszatérve, sokan elhanyagolják az edzés legfontosabb részeit, köztük a bemelegítést, ami már magában hordozza a rizikót.

Miért egyre vonzóbb a street – workout?

Egyrészt ez egy ingyenes sportág, amihez elméletben nem kell semmi, bár a gyakorlatban ez nem teljesen így van. Terembérlettel például nem sulykol minket az ég, nyilván az időjárás befolyásoló tényező, ami elől akár anyagiak fejében be lehet menekülni a fedél alá. A társaság és a zene is egyaránt fontos szerepet játszik, és természetesen a szembetűnő fejlődés sem elhanyagolható.

Említetted, hogy télen fedél alá menekültök. Itt is olyan bőséges a választás, mint a parkoknál?

Szerencsére sok a lehetőség. Szívesen látnak bennünket tornatermekben, ahol tiszteletben tartjuk a szabályokat és mindig törekszünk arra, hogy ne zavarjuk egymást a felkészülésben. Ami pedig különösképp jó, hogy vannak street – workout termek is, melyek akár szivacsokkal is el vannak látva. Azonban azt kiemelném, hogy nyáron, jó időben is látogatjuk a helyiségeket, hiszen a szivacs védelmet nyújt, amire olykor szükség van.

Tehát akkor mégis akadnak költségek…

Ha valaki csak erősíteni szeretne s ezáltal jobb fizikumot elérni, akkor a kinti pályák ezt az igényt teljes mértékben kielégítik a saját testsúlyos edzések jegyében. Amióta azonban elkezdődött a versenysporttá fejlődés, azóta elengedhetetlen megteremteni másfajta körülményeket is, hogy a dinamikus és statikus gyakorlatokat is a követelményeknek megfelelően fejleszthessük ki.

Milyen versenyeken indulhatnak a bátor jelentkezők?

Legjobb tudomásom szerint két fajta versenyt rendeznek Magyarországon, amit le lehet bontani csapatokra: egyenes kiesős párbajrendszer, ami az UEFA kupához hasonló. A lényeg, hogy a másiknál jobbat és többet mutasson a sportoló, amit a háromtagú zsűri bírál a nemzetközi szervezet pontrendszere alapján. Ami számomra eddig pozitív, hogy Magyarországon ki tudják zárni a szubjektív döntést és objektíven határoznak, míg negatívumként élem meg, hogy általában a dinamikus elemeket jobban értékelik, mint a statikusakat, pedig ezeket sokkal nehezebb kivitelezni és elsajátítani. A másik típusa a versenyeknek a következőképp zajlik: a sportoló az általa választott zenét beküldi, és arra egy maximum három perces koreográfiát kialakít, majd a versenyen bemutat.

Akár a klasszikus zenét is elfogadják?

Zenében nincsenek határok, bármi jöhet.

Rögös az út a nemzetközi versenyekig?

Mondhatni igen, hiszen meghatározott a kijutók száma. Ha az ország előző évben szerepelt a Top10-ben, akkor két fő kvalifikálhatja magát, ha hátracsúszott, akkor csak egy jut ki.

Sok a néző?

Meglepően sokan vannak! Sosem hittem volna.

Mi a célod a nagybetűs életben?

Jelenleg az ELTE-BTK angol-német szakán tanulok; szeretnék pedagógus lenni. Emellett már most edzőként tevékenykedek, amit a későbbiekben is folytatni szeretnék, mert azt hiszem, itt önmagamra találtam.

Fotó: Molnár Barnabás