A 2016-2017-es Ligue 1 versenyfutást az AS Monaco FC nyerte 8 ponttal megelőzve a PSG-t. Azóta nagyot fordult a világ, a hercegségiek csapatát széthordták a riválisok, és jelenleg a kiesés ellen harcol. Ebbe a korántsem ideális helyzetbe csöppent bele az új edző Thierry Henry, akinek minden eddigi tapasztalatát hasznosítania kell, ha meg akarja állítani a lejtőn lefelé száguldó Monacót.
Thierry Henry 1992-ben igazolt a Monaco csapatához, ahol két év kemény munka után szemtelenül fiatalon, mindössze 17 évesen mutatkozhatott be a francia élvonalban. Valószínűleg ő sem gondolta még akkor, hogy 26 évvel később az a megtiszteltetés éri, hogy vezetőedzői pozícióban térhet vissza karrierje kezdeti színhelyére.
Henry játékosi pályafutása gyakorlatilag makulátlan, amit el lehet érni a futballban az neki sikerült. Sokak számára mindmáig az ideális csatár megtestesítője, nem mellesleg a válogatott gólrekordere (51 találattal). Nyert angol bajnokságot veretlenül az Arsenal csapatával, négyszer volt gólkirály és kétszer az európai Aranycipőt is elhódította. Angliát a Barcelonáért hagyta el, hiszen reális esélye velük volt, nagy álma, a Bajnokok Ligája megnyerésére. A Spanyolországban eltöltött négy év után pedig a tengerentúlra igazolt a New York Red Bulls-hoz, ahonnan következett még egy emlékezetes rövid távú visszatérés az „ágyúsokhoz” (az amerikai bajnokság téli szünetében), ahol saját bevallása szerint is pályafutása legszebb éveit töltötte. Végül 2014. december 16-án az MLS-ből vonult vissza a profi labdarúgástól.
Az aktív futball befejeztével Henry a nagynevű Sky Sports csatorna szakkommentátori pozícióját töltötte be, miközben az edzői licensz megszerzésével is foglalatoskodott.
Ebben az időszakban az Arsenal felajánlotta az egykori legendának, hogy vegye át az U18-as keret irányítását, aminek feltételeiben nem sikerült megegyezni. Így „Titi” meghozta a korántsem egyszerű döntést, és elhagyta a londoniakat. 2016-tól Roberto Martinez-zel dolgozott együtt a belga labdarúgó-válogatott segédezőjeként, amellyel a 2018-as oroszországi vb-n a bronzéremig jutottak.
Az elmúlt két évben szakmailag sokat tanult a francia, nem véletlen, hogy a Monaco döntéshozói 2018. október 13-án elé tették élete első vezetőedzői szerződését.
És, hogy mi következett ezután?
A kinevezése óta eltelt időszakban lejátszott 6 mérkőzésből, 2 döntetlen mellett 4 vereséget ért el a csapata. Ebből az utóbbi kettő ráadásul igen kellemetlen és nagyarányú „zakó”: a BL-ben egy négyest kaptak a belga Club Brugge-től, amivel egyébként az is eldőlt, hogy a csoportjukból sem jutnak tovább. Az, hogy az utóbbi bajnokin a PSG is ennyit lőtt nekik, már nyilván más lapra tartozik, hiszen ők egy „másik” ligában játszanak idén. A klub vezetői ettől függetlenül továbbra is bíznak az új menedzserben, aminek Vagyim Vasziljev alelnök hangot is adott:
„Hosszú távra érkezett a klubhoz, nem tűzoltásra szerződtettük. Soha nem volt még egyszerre ennyi sérültünk, ráadásul hiányzik az önbizalom, és szerencsénk sincs.”
A lehetőség tehát adott, és van is hova fejlődni ez nem vitás, de talán még nem veszett el az ügy. Hat meccs alatt nem lehet a világot megváltani az teljesen egyértelmű, így a drukkerek abban bízhatnak, hogy amint elkezdenek visszaszivárogni a sérültek és a játékosok elsajátítják az új edzés módszereket, jönnek majd a győzelmek. Kell hozzá persze egy kis szerencse is, de azt talán nem nagy botorság kijelenteni, ez a Monaco nem esik ki idén az első osztályból. A jövőre tekintve pedig a klubvezetésnek kell döntést hoznia, mert a mostani „fiókcsapat” szemlélettel nem lehet varázsolni. Ameddig az átigazolás politika kimerül a fiatal tehetségek keresésében, akiket hosszútávon befektetésként kezelnek, és nagy haszonnal továbbadnak, addig kiugró eredményeket nem szabad várni. Úgyhogy a kérdés adott, ilyen körülmények között vajon lehetetlen ez a küldetés? A választ pedig a következő meccsek minden bizonnyal megadják, mert bár az aktuális nyilatkozatok pozitívak Henry-val kapcsolatban, nyilván a hosszú távú nyeretlenség nem elfogadható, még ilyen feltételek mellett sem…
Fotó: goal.com, skysports.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS