Vajon a torna az a sport, amely a határokat súrolja? Kukkantsunk be a légies és könnyed mozgás, kecsesség, duzzadó izmok, elképesztő mozdulatok, valamint a széles mosoly mögé és göngyölítsük fel az előnyeit, hátrányait az amatőr tornától a versenysportig.
Az első lépések és pozitívumok
A történet általában azzal kezdődik, hogy a gyermeknek sportolnia kéne valamit, ami a legmegfelelőbb a sok közül. A szülők igyekeznek a legegészségesebb mozgásformát megtalálni számukra, csakhogy ebben a kategóriában van bőven „versenyző”, s nem egy esetben a tornára esik a választás, nem véletlenül. Alaphelyzetben bombaötletnek tűnik, hiszen a fiatalok kognitív képességei fejlődnek egy-egy gyakorlat elsajátítása során, mivel a jobb és bal agyféltekének együtt kell működnie a sérülések elkerülése, továbbá a gyakorlatok helyes kivitelezése végett. A fókusz jelenleg a pozitívumokra helyeződik, tehát lássunk is még néhány érvet a torna mellett.
Mivel egy erőközpontú, általában saját testsúlyt igénylő mozgásformáról van szó, nem csupán az izomzat, de a csontok is már az élet korai szakaszában kellően megerősödnek. Tény, hogy az idő előrehaladtával a csontok sajnos ritkulásnak indulnak, ezáltal elengedhetetlen kellő figyelmet szentelni rájuk, amíg a fejlődési fázisban vannak. A későbbiekben nincs más dolgunk, mint óvni őket, valamint az osteoporosis (csontritkulás) folyamatának lerövidítésére való törekvést előtérbe helyezni.
Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a koordináció fejlesztésében a torna az elsők közt jár. A járás tökéletesítése mellett kifejezetten nagy hangsúly kerül egyszerűbb ugrások elsajátítására, melyeket legtöbbször burkoltan játékokba rejtve tálalják a szakedzők. A nyúlánkság felnőtt korban már-már ritkaságszámba megy, s nehezen fejleszthető, ahogy az ember öregszik, de sosem késő elkezdeni.
Ám, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, ergo miért ne lehetne kiskorban komolyan foglalkozni a nyújtó gyakorlatokkal? Megkérdőjelezhetetlen ennek a fontossága, hiszen az izmok megrövidülése komoly sérülésekhez vezethet, nem beszélve a testtartásról, melyet a nyújtás tökéletesít, továbbá a gerincproblémákat is megelőzi. Fontos, hogy a gyerkőcök napi mozgásigényét is kellően kielégíti, mely több szervezet szerint minimum napi 1 óra. Nem mellesleg a tornateremből kilépve az edzéseken kívül sem lustálkodnak a picik, hiszen némely gyakorlat otthon, a kertben, iskolaudvaron is gyakorolható, s általában előszeretettel mutatják meg kortársaiknak az újonnan tanultakat a különlegesség végett.
A többi sportra is igaz, hogy a test megerősödése által a betegségek könnyebben elkerülhetők, ám az egészséges testért meg kell dolgozni és fenn kell tartani azt, ami nem csekély munka és soha véget nem érő folyamat. Tudományosan bizonyított, hogy az elhízás, a szívbetegség, a cukorbetegség és a rák sokkal ritkábban fordul elő, mint azoknál az embereknél, akik nem sportolnak. Tehát a kisgyermek egészséges életmódra való nevelése meghatározhatja öregkorát, hiszen a mélyen berögzült szokások túlnyomó többségben megmaradnak.
Ha már torna, a sport nehézsége megkérdőjelezhetetlen, ezáltal kihívást jelent mindenkinek, aki ebbe a sportba igyekszik belevágni, esetleg újrakezdő. A gyakorlatok zöme egymásra épül, a könnyebbtől halad a nehézig, mígnem már az extrém kategóriát súrolja. A gyerekek kitartását rendszeresen próbára teszi, hiszen a precizitás az egyik kulcsszó, s a „jó munkához idő kell”, mely magában hordozza az önkontrollt valamint a tanulási fegyelmet, a hosszas koncentrációt és a kooperációt másokkal. Ezek a készségek az iskola és munka világában egyaránt hasznosulnak.
Az önbecsülés megerősítése az életben talán az egyik legfontosabb pont, mely meghatározza a körülöttünk zajló mindennapokat. Egy gyakorlat betanulása, megfelelő kivitelezése javítja az önérzetet s megtanítja, hogy a kemény munka/ gyakorlás következtében várható el az eredmény. A „színpadi félelem” is mindennapos jelenség, melyet a torna csökkenteni tud, hiszen az elsajátítottakat rendszeresen be kell mutatni, kezdetben társaknak, szülőknek, majd jön a nagyközönség: a bírók és nézők a versenyeken.
A versenysportolóvá válás azonban, a többi sportághoz hasonlóan, következményekkel jár, melyet a cikk második részében olvashat majd. Megtudhatja min kellett keresztül mennie a sport szempontjából (olimpiai aranyérmeseinknek) Keleti Ágnesnek, Borkai Zsoltnak, Magyar Zoltánnak, Pelle Istvánnak, Csollány Szilveszternek, Pataki Ferencnek, és mi mindent kockáztat a mai napig Berki Krisztián, illetve mi vár a fiatalokra, például a nemrégiben Európa-bajnokká avatott Dévai Boglárkára és a Buenos Aires-i Ifjúsági Olimpia teljes éremkollekcióját hazahozó Balázs Krisztiánra.
Fotó:
Névtelen
2019-03-04 at 23:23
Szuper Cikk!