A kártyaparti hallatán legtöbbünknek – az amerikai filmek sztereotípiájának hatására – egy félhomályos, viszki illattal és cigaretta füsttel átitatott helyiség, és nagy tétekben folyó póker játszma jut eszünkbe. Ám nekünk kártyajátékban is van sajátunk, egy már majdnem hungarikumnak számító, a presszók és kocsmák kissé elfeledett „tagja”, a rablóulti vagy csak egyszerűen ulti.
Az ulti elnevezés, vagy ahogy régen hívták ultimo, a latin ultimus, azaz utolsó szóból származik. Jelentése az utolsó ütésére utal, amikor is az adu legkisebb lapjával, a hetessel kell vinni azt. Az alapjáték a XVI. században jelent meg talonmáriás néven, amely nagyon hasonló volt a német nyelvterületen játszott Mariagen-Spielenhez. A magyar irodalomban már 1787-ben említésre került, majd később 1880-ban a Magyar Lexikonban is. A legtöbb szakirodalom az ultit kifejezetten magyarnak tekinti, több szervezet is igyekszik megvalósítani azt az álmot, hogy hivatalosan is hungarikum lehessen belőle. Ám sajnos a számos ulti klub, illetve országos bajnokság ellenére is csökken a népszerűsége.
A játék 3 fős és általában 32 lapos magyar kártyával, vagy ennyire „csonkított” francia kártyával játsszák. Az ultiban a háromból két zsugás 10-10-et, míg a kezdő 12-t kap osztáskor, amiből egy bemondás után tetszőlegesen letesz kettőt a kezében lévők közül. Ellenfelei, akik érdekszövetséget kötnek, próbálják megakadályozni őt. Persze ez sokkal-sokkal összetettebb, de itt van a lényegi különbség a két ulti között, hiszen a rablóulti esetén nem indul el itt a parti, hanem a többieknek is lehetőségük nyílik ezt a vállalást nagyobbal überelni, és végül az tehet kísérletet az általa kitűzött cél elérésére, aki a legmagasabb licitet teszi, azaz a legnagyobb értékű játékot bemondja. Összesen 52 féle létezik, ami 8 alapjátékból és azok kombinációjából áll. A táblázatban látható, hogy a piros különleges duplázó jelentőséggel bír a másik három színnel szemben, de van opció arra is, ha nem viszünk semmit és arra is, ha minden a miénk lesz.
Ahogy a fenti táblázatból látszik az ulti elég összetett, ezért mindig érdemes egyeztetni a helyi szabályokat, mert ahány ház, annyi szokás elven játsszák. Ha valaki szeret kártyázni, de nem tartozik a szerencsésebbek közé, akkor ezt neki találták ki, mert Fortuna nagyasszony kegyeire itt van a legkevésbé szükség. Elsőre nehéznek tűnhet, de az élvezhető szintre viszonylag gyorsan el lehet jutni, ám a nagy öregek, akik már 30-40 éves gyakorlattal rendelkeznek, azt mondják, hogy minden alkalommal tanulnak, és ehhez nincs másra szükség csak játszani, játszani, játszani.
Fotó: strand.csopak.hu / ultiblog.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS