Vezet a ritmus, avagy a táncnak álcázott küzdősport

Bizonyára sokaknak beugrik a film, melynek története a tánc köré fonódik, az egyik főszereplő pedig nem más, mint Antonio Banderas. Ő az, akinek sikerült eljutni Zorrótól egészen a táncig.  De vajon a tánctól eljuthatunk a harcművészetig? Álkérdés, mert már régóta tudjuk, hogy igen.

A modern sportvilág szinte kikövetelte magának az új sportágak megjelenését és elterjedését. Napjainkra nemcsak az új labdajátékoknak, hanem számos egyéb sportág térhódításának lehetünk tanúi. Az egyik ilyen a capoeira.

A táncba rejtett harcművészetet a 16. században kezdték el kialakítani a brazil rabszolgák. Ez a sport az egyetlen a világon, ahol egy mérkőzésnek nincs igazi nyertese. Az egész lényege nem más, mint az önismeret és a filozófia.

Szilágyi Dáviddal a Sportágválasztón beszélgettünk a capoeiráról.

Mit kell tudni erről a sportágról?

Küzdősport, amelyet Dél-Afrikából Dél-Amerikába, elsősorban a Brazíliába hurcolt rabszolgák alakítottak ki, táncba rejtett, akrobatikus elemekből. Azért volt szükség az álcázásra, hogy a rabszolgatartóknak ne tűnjön fel a harcművészet, amit ezáltal gyakorolni tudtak. Nagyon sok jelentése létezik a capoeirának, az egyik legelterjedtebb a Brazília belsejében lévő erdős területekre utal, azon helyekre, ahol megpróbáltak elrejtőzni a szökött rabszolgák. A 19. század végére a rabszolgatartást eltörölték, a capoeira művelői közül sokan bűnözőkké váltak, ezért is tiltották. A jelentős változást a 20. század eleje jelentette, amikor már oktatni kezdték a küzdősportot. A ’40-es években nemzeti sport lett, 1980-tól pedig útjára indult, hogy meghódítsa a világot. Az ezredfordulóhoz érve Magyarországon is ismerté vált.

Kizárólag küzdelemre használható?

Vannak, akik hobbiként, szórakozásként fogják fel az egészet. Mindenki megtalálja a magának valót, vagyis a saját részét a sportágban. Nagyon sokoldalú sportról van szó. Lehet benne zenélni, vannak benne akrobatikus mozdulatok és vannak benne küzdősport elemek, rúgások, különböző ütéstechnikák. Az edzésorientált emberek pedig egyszerűen csak fejlődni szeretnének ebben a sportban.

Milyen korosztálynak ajánlott?

Egyaránt tartunk gyerekeknek és felnőtteknek is edzéseket. Már 5 éves kortól egészen 60 éves korig lehetőség van ennek a sportágnak az elsajátítására. Elsősorban szórakoztatásra szolgál. Magunkért csináljuk, és ne azért, mert kell.

 Mennyi idő alatt válhatunk versenyzővé?

Egyénenként változó, mert valamennyiünknek más időintervallumra van szükségünk, hogy felvegyük a magunk tempóját, megtaláljuk a saját stílusunkat, mert ez is változó, senki nem rúgja egyformán ugyanazt a rúgást. Általában 3-4 év szükséges hozzá, hogy kialakuljon az emberben az a pont, amikor össze tudja kötni és ésszel, átgondolva csinálja a technikákat.

Szükséges-e az edzésekhez valamilyen speciális hely vagy környezet?

Általában teremben, mezítláb történik az edzés, de bárhol kivitelezhető és gyakorolható ez a sport.

A capoeira tehát az a küzdősport, melyben egyszerre jelen van a tánc, a harc, a furfang és a megtévesztés. Központi, meghatározó részét képezi a zene, de a hangszerek és az ének is kiemelt jelentőséggel bírnak. A dalok többsége egyszerű, gyermekversekre emlékeztet. A játék ritmusa széles skálán mozog, a nagyon lassútól a nagyon gyorsig. A harcosok a dalok és a zene ritmusához igazítják mozdulataikat, vagyis valóban elmondhatjuk, hogy a capoeirában is „vezet a ritmus”…

Fotó: martialartsaroundtheworld, capoeiraindia, dw.com