Előző cikkünkben beszámoltunk a futás múltbeli és jelenlegi általános helyzetéről, most viszont érdemes megvizsgálni a versenyzési lehetőségeket és azok anyagi vonzatait.
Jó hír, hogy bármilyen távot van kedvünk teljesíteni, az interneten ingyenes edzések sokasága várja tárt karokkal az érdeklődőket. Ám az „ingyenes” szó rendkívül zavaró lehet, hiszen ezek a tervek az átlagosan az emberre vannak szabva és nem az adott egyénre, így akár kárt is tehetünk magunkban, ha felügyelet nélkül vágunk bele az edzésbe. Ha kicsit mélyebbre ásunk, találhatunk kezdő – és haladó szintű edzésterveket is, de a rendszertelenség valamint az amatőrségből adódó sérülések és azok kezelése szinte elkerülhetetlen. Bár nem szeret senki a vészmadár szerepébe bújni, mégis a legtöbb szakértő az edzői felügyelet mellett teszi le a voksát. Ennek hátterében nemcsak a bevétel rejtőzik, hanem az egészség előtérbe helyezése. Sokkal könnyebb megelőzni a sérülést, mint kezelni azt, sőt, sokszor az emberek későn fordulnak segítségért, így akár szövődményei is lehetnek egy-egy balul elsült lépésnek.
Ha konkrétan nézzük az anyagiakat, egy személyi edzés 2000 forintnál kezdődik plusz a pályabérleti díj. A futás azonban nem feltétlenül a magányos sportágak közé tartozik, nyilván megvan annak is az ideje, de egy egyesületnél átlagosan már 6000 forintos havi tagdíj fejében egy új közösség tagjává lehet válni. Ehhez hozzájárul, hogy szakmai felügyelet mellett megfelelően terhelve, az egyéni igényeket is figyelembe véve készülhet fel a sportoló egy-egy megmérettetésre, legyen az amatőr vagy profi szintű verseny. Viszont az orvosi költségek ennél sokkal magasabbak, főleg, ha az ember nem szeretne hosszadalmasan várakozni. Egy magánrendelés során egy-egy szakorvos nem szégyell elkérni akár 18.000 forintot egy vizsgálatra; a kezelés költségei pedig a tünetmentességig akár az egymillió forintot súrolhatja.
A lehetőségek tárháza amatőr szinten is kimeríthetetlen: A terepfutásokon át a városi maratonokig mindenki megtalálja a számára legtesthezállóbbat. A maraton számít az egyik legnagyobb kihívásnak és annak teljesítése egyfajta „rangot” ad a versenyzőnek. Azonban, ha ezt valaki hivatalos kereteken belül szeretné véghezvinni, jól a pénztárcája mélyére kell nyúlnia. Általában a világ nagyvárosaiban rendszeresen rendeznek maratont, így Budapesten is. Idén október 7-én vághatnak neki a történelmi távnak a bátor vállalkozók. Diákként 10 000 forint körül mozognak az árak, míg az alapdíj 20 és 28 ezer forint közé esik. Mindebben az a pozitívum, hogy cserébe a rajtszám átvételekor pólóval és hátizsákkal, esetleg kulaccsal kedveskednek a rendezők, a célba érkezéskor pedig mindenki egy befutóéremmel gazdagodik, feltéve, hogy nem éri utol a „záróbusz”, ami az 5 óra 30 perces végeredményre „futja” a részidőket. Felmerül a kérdés: Érdemes akár egyedül nekivágni a távnak a költségek megúszása érdekében? Próbálkozni bizonyára lehet, de az orvosi felügyelet és a frissítőállomások gyakran óriási segítséget nyújtanak.
Egy maratoni táv rendkívül extrém, főleg, ha belegondolunk, hogy Pheidippidész a görög – perzsa háború során harci felszerelésben teljesítette az Athén-Marathón távot. (Az 1896-os és 2004-es olimpiákon, Athénban, az eredeti útvonalon rendezték meg a versenyt.) A „lassan járj, tovább érsz” mondást alapul véve nem tanácsos egyből nekivágni a 42,195 kilométernek, hiszen nagyon nehéz kiismerni az ember reakcióit egy stresszes, izgalmakkal teli versenyszituációban. A távot jól felépítve, némi segítséggel az atléta háta mögött könnyedén teljesíthető a kihívás.
Egy dolgot azonban érdemes átgondolni még a nevezés előtt: Nem véletlen, hogy a maratoni táv a kitartás szimbóluma lett, így csak alapos felkészülés után teszteljük a határainkat.
(Folytatjuk)
Fotó: thevulcanrunner, dailyburn
Facebook
Twitter
YouTube
RSS